Munkámat a szüleimnek ajánlottam. Ha a jó írás titka a "kevés beszéd, és minél többet megmutatni", hát ők egész életüket eszerint élték. Nem emlékszem, hogy egyszer is olyan közhelyekkel bombáztak volna, mint hogy "hiszünk benned" vagy "melletted állunk", viszont nem múlt el pillanat, hogy ne ezt sugározták volna.

Kapcsolódó idézetek

1. Engem mindig arra biztattak a szüleim, hogy vagyok én elég jó ahhoz, hogy amiket kipróbálok, az mûködjön, vagy ha valami nem mûködik, vagyok elég jó ahhoz, hogy rájöjjek, hogy nem mûködik, és mást kell kipróbálni. Megszoktatták velem azt, hogy nekem nem feltétlen kell megfelelni, nem feltétlen kell valamilyen más vagy magam által kijelölt cél felé haladni. El kell indulni, ha nem jó, módosítani rajta. Valami biztosan lesz, és valamiben biztosan jó leszek, mint ahogy valamiben mindannyian jók vagyunk, legfeljebb nem kísérleteztünk eleget.
2. Jó helyre születtem, egy olyan családba, ahol engedtek kibontakozni, és nem nyesegették a szárnyaimat. A szüleim mindig biztattak, hagyták, hogy végigvigyem a terveimet és megtanuljam saját magam eldönteni, hogy valami jó vagy rossz. Erre az alapra jól lehetett építkezni. Máté Bence
3. Nagyon nehéznek találtam a regényírást, és erre gyakran reagáltam azzal, hogy nem írtam. Ez egy jól bevált eljárás az első könyves szerzőknél, amelyet szívből támogatok. Nathan Filer
4. Az írás magányos foglalkozás. Nagyon fontos, ha van valaki, aki hisz az emberben. Nem kell szónokolnia róla: rendszerint az is elég, ha hisz. Stephen King
5. Elégedett vagyok azzal, amit az élet adott nekem. Az oktatás, melyet a szüleim adtak, nagyon tiszta volt. Azt kapsz, amit akarsz a szükséges erőfeszítésekért. Mindig is keményen dolgoztam. David Villa
6. Minden ember, aki egy kicsit is ír, vagy aki embereknek dolgozik, ebből él. Abból, hogy én tudjam, neked mi felel meg. Igyekszem megfelelni, ez a feladatom.
7. A hatékony írásbeli kommunikáció titka egyszerû: beszédes legyen. Írás közben képzeljük magunk elé azt, aki majd levelünket vagy jelentésünket olvassa! Legyünk közvetlenek! Engedjük el magunkat!
8. Minden írásom úgyszólván benső megbízatás; mind sorsszerû kényszer hatására jöttek létre. Amit írtam, belülről támadott rám. Szóhoz juttattam az engem mozgató szellemet. Soha nem számítottam arra, hogy írásaim nagy visszhangra lelnek. Kortársi világom kompenzációját képviselik mind, és ki kellett mondanom, amit senki sem akar hallani. Ezért éreztem magamat, helyzetemet, kivált eleinte, olyan reménytelennek. Tudtam, hogy az emberek elutasítóan reagálnak majd, mert nehéz dolog a tudatos világ kompenzációját elfogadni. Ma kijelenthetem: valóságos csoda a sikerem, több, mint amire valaha is számítottam. De a fő dolognak mindig azt tartottam, hogy kimondtam, amit ki kellett mondanom. Úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett. Ez persze lehetett volna több és jobb is, de nem az én képességem szerint. Carl Gustav Jung
9. Nagyszerû emberekkel találkoztam, akiket elfogadtam tanáromnak, mentoromnak, társamnak. Tőlük rengeteget tanultam, figyelmeztettek a hibáimra, tőlük nem esett rosszul a kritika. Szerintem jól leírható egy ember élete az ilyen találkozásokon keresztül, vagy azokon a mondatokon keresztül, amiket ezek az emberek mondtak nekem. Geszti Péter
10. Nem mindig jártam sikerrel, és nem is voltam mindenben a legtehetségesebb, de mindenbe hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam, ami rengeteget számít. Apám mindig azt mondta nekem, hogy legyek mindenkinél lelkesebb, és akkor boldogulni fogok. Bear Grylls