Nagy városban, nagy kórházban a kudarcok feledésbe merülnek, ha utólag sikerül, ellensúlyozzák őket; de egy kicsiny, zárt közösségben, ahol mindenki les mindenkit (...), a kudarcok jóvátehetetlenek, az elveszett bizalmat nem lehet visszaszerezni.

Kapcsolódó idézetek

1. El kell felejteni, hogy mindenkit megmenthettek, aki ebbe a kórházba kerül. Az ember halandó. A sebesült egyszerûen nem bír ki mindent. És a sebész se.
2. A pszichológusi pályán kevés az ember sikerélménye. (...) Mert a "gyógyultak" eltûnnek, felszívódnak. Nem tudhatjuk meg, mi lett velük. De a kudarcos esetek visszajárnak. (És esetleg szemrehányást tesznek.) Hol testi valójukban is, hol úgy, hogy csak bennünk "kísértenek". Mérei Ferenc
3. A kórházakra különösen jellemző, magából a helyzetből fakadó csend - egyikük betegen vagy sebesülten az ágyban, a másik egészségesen mellette -, voltaképp mindent elmond. Üres, jelentéktelen, felesleges semmiségek lesznek a szavak. Csak a legfontosabbról szabad beszélni. John Ajvide Lindqvist
4. Zárt közösségben az ember hajlamos lesz a kicsinyességre. Agatha Christie
5. Tudom milyen érzés veszíteni, mikor biztos vagy benne, hogy jót teszel, ám mégis kudarcot vallasz. (...) Félhettek. Menekülhettek. Úgyis utolér a végzet.
6. A rosszat mindenki igyekszik gyorsan elfelejteni, a társadalmi emlékezet pedig az egyéninél is rövidebb.
7. A biztonság számos előnytől fosztja meg az embereket... nincs hely a remény, az illúziók számára. Ha minden teljesen bizonyos és eleve ismert, a remény elveszti értelmét.
8. Ahol nincs bizalom, ott nem jól érzed magad. Oda mégy, ahol bizalmat kapsz. Bérczes László
9. Hajlamosak vagyunk azt hinni, egyes kötelékek olyan erősek, hogy mindent kibírnak, de ez nem igaz. A bizalom megkopik (...), s ebben az egyenlőtlen küzdelemben a szerelem győzelmi esélyei megfogyatkoznak. Guillaume Musso
10. Amikor a közösségi szellem, a közösségi felelősség eltûnik, (...) nagyon nehéz azt a fajta tudatot beépíteni, hogy más is van a világon.