Nagyon keskeny vonal választja el a gyönyört a fájdalomtól. (...) Megmutathatom neked, milyen gyönyörteli lehet a fájdalom. Most még el sem hiszed, de pontosan ezt értem a bizalmon.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelmi kapcsolatokban finom vonal húzódik a gyönyör és a gyötrelem között. Igazság szerint közkedvelt hiedelem, hogy a gyötrelem nélküli kapcsolat értelmetlen. Egyeseknek a fájdalom növekedést is jelent. De honnan tudjuk, hogy hol végződik a növekvő fájdalom és hol megy át gyötrő fájdalomba? Mazochisták vagy optimisták vagyunk, ha továbbmegyünk ezen a vékony vonalon? És ha már kapcsolatról van szó: honnan tudjuk, hogy mikor elég az elég?
2. A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt. De határt ismerni nehéz abban, amit jónak hittél. Lucius Annaeus Seneca
3. Gyönyör és gyönyör közt lekottázhatatlan különbség lehet.
4. Gyakran könnyebbnek vagy biztonságosabbnak tûnik egyszerûen elutasítani, elfojtani, ellökni magunktól a fájdalmat. Úgy tenni, mintha nem létezne. (...) A fájdalom azonban fájdalom, a veszteség pedig veszteség. Egy letagadott sérelem mindig megtalálja a módját, hogy felszínre törjön.
5. Vékony, nagyon vékony sáv választja el egymástól a szeretetet és a gyûlöletet, átlépni annyi csak, mint végigegyensúlyozni egy libikókán, és észrevétlen átbillenni a holtponton, de (...) ez visszafelé is épp ilyen könnyen járható út. Istók Anna
6. Vékony, nagyon vékony sáv választja el egymástól a szeretetet és a gyûlöletet, átlépni annyi csak, mint végigegyensúlyozni egy libikókán, és észrevétlen átbillenni a holtponton, de (...) ez visszafelé is épp ilyen könnyen járható út. Istók Anna
7. Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tûnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefûzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei.
8. Nem tudom nem tárgyilagosan látni magamat. De ezt nem mint problémát élem meg, csak tudni kell róla. (...) Kíméletlen tud lenni, igen. Annyira szélsőséges az ember hangulata, hogy egyik pillanatban nagyon tud fájni... aztán van, amikor kicsit sem érdekel. Pogány Judit
9. A fájdalom néha olyannyira életed részévé válik, hogy azt hiszed örökké tart. (...) Aztán egy nap érzel valami mást, valami rosszat, csak mert az szokatlan, és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.
10. Bárcsak azt mondhatnám, hogy elmúlik a fájdalom... de nem múlik el. Viszont könnyebb lesz. (...) Azt hiszem, mindig is fájni fog... de hogy őszinte legyek, nem akarom, hogy a gyász végleg eltûnjön. A fájdalom... azt jelzi, hogy emlékszem arra, akit szerettem. A gyász mutatja, hogy még érez a szívem, hogy szerettem, és ez csodálatos dolog. J. R. Ward