- Néha annyira vágyunk valamire, hogy bemegyünk érte egy befagyott tó közepére. - Ott a legvékonyabb a jég. - De ezt te nem látod. Mindenki más igen, csak te nem. Zúzunk a srácokkal, valaki azt mondja nekem: "a befagyott tavadon vagy". Megállok, és gondolkodni kezdek, mert ő lát valamit, amit én nem. Figyelmeztet engem, hogy bármit is csinálok, abba kell hagynom. - Azt hiszem hátrébb kell lépnem egyet. (...) Majdnem elszúrtam mindent, és azt sem tudom, miért. - Pont most mondtam: ő a maga befagyott tava.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon nehéz, ha az ember átél valamit úgy, hogy nem engedik meg neki, hogy az érzéseit kifejezze. Ez olyan, mint egy megfagyott pillanat. Évtizedek múlhatnak el, és az a megfagyott pillanat mindig ott lesz. Valami történik majd, ha kiolvad. Ezt meg lehet érezni, és utána tovább lehet lépni. Addig, amíg ott van fagyottan, olyan, mintha az ember le lenne szögezve valahova. Feldmár András
2. Az élet nem biztonságos hely, ahol bizakodva berendezkedhet az ember. (...) Az emberek vékony jégen mozognak álmaikkal, kívánságaikkal, vágyaikkal. A legszebb, legcsodálatosabb, legnagyszerûbb pillanatot is követheti - hirtelen és minden előzetes figyelmeztetés nélkül - egy végzetes összeomlás.
3. A nehéz esetek olyanok, mintha egy tükröződő tóba néznél. Minden válasz, amit keresel, ott van a tó alján, de ott van közte és közted a tükröződés.
4. Van úgy, hogy változásra vágyunk. Átmenetre. Mint az évszakok. A tavaszunk csodálatos volt, de a nyarunknak is vége. Kihagytuk az őszt. És most... hirtelen olyan hideg lett, annyira hideg! Minden megfagy. Szerelmünk elaludt, és a hóesés meglepte. És ha elalszol a hóesésben, nem érzed a halál közeledtét.
5. Ha valami elkallódott, ez azt jelenti, hogy nem tudjuk, hová raktuk le. Vagyis tûvé kell tenni érte mindent, ott is, ahol azt gondoljuk, úgyse lehet. Főleg ott.
6. Ismerlek jégen, bálteremben, Szalonban, utcán, mindenütt, Tudom, hogy üres szíved, lelked, Fagyod egy vulkánt is lehût. Te mindig csak ragyogni vágyol S örülsz a hóditás felett... Sajnos! csak akkor tudtam mindezt, Hogy jégre vittél engemet. Ady Endre
7. A jég hideg, a rózsa vörös, én meg szerelmes vagyok. És ez a szerelem magával ragad valahová. Ellenállhatatlan a sodrás, nincs választásom. Talán valami különleges helyre visz, ahol még sosem jártam. Veszély leselkedhet ott, ami végül csúnyán, halálosan megsebez. Lehet, hogy mindent elveszítek, de nincs visszaút. Sodródnom kell az árral. Még akkor is, ha belepusztulok, végleg eltûnök. Murakami Haruki
8. Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni. Márai Sándor
9. Van minden szívnek titkos rejteke, Amelybe senki nem láthat bele; Hisz magad elül is takargatod, Hogy akaratlanul mit tartasz ott. (...) Haladsz tovább s többé eszedbe sincs, Hogy ama rejtett zugba betekints; Hogy kulcsa hol van, el is feleded, A zárt pedig a rozsda eszi meg. Móra Ferenc
10. Mindenki eltéved egyszer. Vannak, akik rossz vonatra szállnak, rossz helyen fordulnak be az úton, félrelépnek a sötétben, gödörbe esnek, rossz emeleten lépnek ki a liftből, vagy eltévednek az uszodában, amikor fáradtan keresik a partot a folyton mozgó emberfejek között. Minden eltévedés a káosz létét bizonyítja, a világ játékos-gonosz fintorral csavarodik egyet, ami kívül volt, az belülre kerül, ami belül volt, az lesz a különleges. Az ember előbb vagy utóbb megtanulja, hogy a valami, amit térnek nevez, értelem nélküli üresség csupán. Havasréti József