Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyiunkban megvan mindaz, amire csak szükségünk lehet minden álmunk valóra váltásához, és még annál is több. Egyetlen döntéssel megnyithatjuk a gátakat, boldogsággal vagy bánattal, gazdagsággal vagy szegénységgel, társasággal vagy magánnyal árasztva el az életünket, valamint meg is hosszabbíthatjuk vagy meg is rövidíthetjük azt. Tony Robbins
2. Az emberek szabadok. Ez a legnagyobb ajándék, amelyben részesültünk. A szabadságunk teszi lehetővé, hogy mássá váljunk, mint akik vagyunk. A szabadság azt jelenti, hogy álmodhatunk, az álmok pedig az életünk éltetői, még ha gyakran hosszú utazások meg egy-két pofon árán érjük is el őket.
3. Mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van. Cecelia Ahern
4. Mindenkinek megvannak a maga álmai, bensőséges titkai, és ezek néha valóban nagyon fontosak nekünk, és nem szeretnénk, ha más is tudomást szerezne róluk. De amikor valaki más van mellettünk, ha szeretnénk megosztani az életünket egy emberrel, az álmainkat is meg kell osztanunk vele.
5. Ez a lét talánya. Mikor lépjünk tovább, és mikor maradjunk. Ha túlságosan sokáig időzünk, álmaink vagy valaki más álmának foglyaivá válunk. Ha túlságosan gyorsan haladunk, soha meg nem állva élünk, mindenből kimaradunk, az egész életünk összemosódik tetteinkben. A jó élet pillanatokból épül meg - olyan alkalmakból, amikor hátralépve szemlélődünk, és valóban látunk. Látjuk az álmot és az álmodót. Mark Lawrence
6. Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül.
7. Sokan úgy élik le az életüket, hogy várják, hátha történik valami, valami, ami mindent megváltoztat. Keresik a hatalmat, a szerelmet, vagy a választ a legnagyobb kérdéseikre. Szerintem valójában egy új lehetőséget keresnek. Az utat egy olyan élethez, ahol minden addigi hibájuk semmissé válik, és mindent újrakezdhetnek. Ahol még nem történt semmi rossz, és minden lehetőségük előttük áll.
8. Egy ponton talán elfogadjuk, hogy az álom rémálommá vált. Azt mondjuk magunknak, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb, ha nem álmodunk egyáltalán. De a legerősebbek közülünk, a legmeghatározóbbak, kitartanak az álmaik mellett. Vagy egy új álom előtt találjuk magunkat, amire nem is számítottunk, és felébredve minden ellenére reményt érzünk. És ha szerencsések vagyunk, ráébredünk, minden ellenére, az életünk ellenére, az igazi álom az, hogy képesek vagyunk álmodni.
9. Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. Helen Keller
10. Aludni akartam. Álmodni akartam. Menekülni akartam. És úgy ébredni, hogy mindent elfelejtettem. (...) Amíg a dolgok kimondatlanok maradnak, van rá esély, hogy elfelejthetjük őket. Hogy tudunk úgy aludni és álmodni, hogy felébredve eltûnjön, absztrakt képzelgés legyen, olyan jelenet, ami csak a fejünkben játszódott le, ahol azok az álnok gondolatok és fantáziák fogannak, amelyek mindennapos hûtlenségként jelen vannak minden - még a legemésztőbb - szerelmi kapcsolatban is. Jo Nesbo