Nekem a könnyem többet már nem hull, minden fájdalmam lassan már elmúlt. Valahol vár, vár rám, aki megbecsül és nem vág át.

Kapcsolódó idézetek

1. Az én fájdalmam enyhül, hogyha melletted lehetek. Begyógyítod a sebeket, amiket ejtettek rajtam.
2. Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat, és átölel. Váci Mihály
3. Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam, és nem emel, és nem aláz. Babits Mihály
4. Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol... Ne mondja senki, hogy túlkomplikálom. Anna Gavalda
5. Legszívesebben csak ölelném, hogy felejtse végre el a fájdalmakat, mert a múlt elmúlt. Laurell Kaye Hamilton
6. Most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy jövök, mint én, hogy vár rám, vele, aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb hozza hozzám, vele, aki minden idegen szemébe kutatva néz: hátha én vagyok, ha vonatba ül, azzal száll fel, hogy hátha várok rá bent, hall egy nevet, úgy érzi, hogy az enyém, hangot, s azt hiszi én vagyok, vele, végre találkozom ott a majorban, a fák alatt hever és vár, közben olvas, hogy az időt elüsse, mikor meglát, felkel és jön, kérdezés, szó nélkül jön, abban a pillanatban minden megoldódott. (...) Egészen nyugodt vagyok. Csepp szorongás sincs bennem. Először életemben nem félek. Hamvas Béla
7. Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki. Moldova György
8. Álmaimban mellette lehetek. (...) A fájdalom könnyei a remény folyójává válnak.
9. Előttem már nem kell megjátszanod az erős kősziklát. Most már leveheted az álarcodat. Azért vagyok itt, hogy a könnyeidet felitassam az arcodról.
10. Tudom, nem voltam szívderítő társalkodó, és könnyáztatta tekintetem, kialvatlan karikás szemeim híven tükrözték világfájdalmamat. Hagytam, hogy szabadon leváljanak rólam, senkinek a barátságáért nem kívántam könyörögni. És tényleg, egy idő után jöttek helyette mások, olyanok, akiknek nem számított a nincstelenségünk, az anyagi kiszolgáltatottságunk.