Nekünk a sors azért engedte meg, hogy újra találkozhassunk, hogy rettentő erősen fogjuk egymás kezét, úgy menjünk az úton, ami még hátra van, s a két szemed világítson előre nekem, hogy én még egyszer el ne tévedhessek.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon örülök neki, hogy összehozott minket a sors; remélem, tudod. Fényt hoztál az életembe.
2. A sors nem kényszeríti az embereket arra, hogy elszakadjanak egymástól, sőt ellenkezőleg, inkább összehozza őket. Az, ami valóban szép volt eddigi életemben, mind véletlenül került az utamba. Az is véletlen volt, hogy veled találkoztam, ám nyomban felismertem benned a sorsomat.
3. Amíg az út tart, mindig jöhetnek csodálatos találkozások. Álljunk elébe! Mert egyetlen új embertől is kinyílhat a világ.
4. Mindkettőnket megsebeztek. De meggyógyítjuk egymást. Melletted talpra tudok állni. Erősebbé teszel. Egy új életet adsz. Nem akarlak elengedni többet. És nem is tudlak.
5. Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül - mert ma ez is nehéz -, legalább tudjunk egymásról a sötétben! Müller Péter
6. Ha véletlenek nincsenek, mondd, hogy lehetsz most újra velem? Úgy engedtél el, hogy közben végig fogtad még a kezem. Hát úgy ölelj, hogy higgyem el, egy másik élet jön ezután, És nyoma soha ne legyen, hogy veszni hagytál hajdanán! Zséda
7. Előző nap még nélküle is volt értelme az életemnek. Most viszont szükségem volt arra, hogy mellettem legyen, hogy meglássam a dolgok valódi fényét. Paulo Coelho
8. Meg kell tennünk azt, amivel jobbá tehetjük az életünket, ezzel tartozunk magunknak. De vigyáznunk kell arra, hogy ne törjünk össze másokat az oda vezető úton. Elif Safak
9. Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten.
10. Összetartozunk, összevonzzuk egymást. Találkozni akarunk. S ezért odaadjuk magunkat, s elfogadjuk egymást. Müller Péter