Nem az élet képe, hanem a halál képe mutatja meg igazán az embert, s ebben hasonlók vagyunk a lávafolyamokhoz: azok is csak akkor tükröznek, ha elébb kihûltek, megfagytak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember élete fuvallathoz, árnyhoz, káprázathoz hasonló. Az élet olyan, mint a futó árnyék. Az ember igazán csak mint illúzió jár-kél a földön.
2. Az emberi élet - úgy érzem - csak kívülről nézve hat egyenes vonalnak, mely a bölcsőtől a sírig vezet s ott megszakad. Pontosabban: a fizikai halál nem azonos a valódi halállal. Úgy érzem, mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk: amikor "belehalunk" egy fölismerés, egy igazság, egy öröm vagy akár egy nagy bánat átélésébe. Amikor megfeledkezünk önmagunkról, s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk önmagunkat. Pilinszky János
3. Az élet nem más, mint előre nem látható események véletlenszerû szövedéke. A halál pedig viharfelhőként lóg az ember feje fölött, és időnként figyelmeztetés nélkül lecsap belőle a villám, ami csak fájdalmat és szenvedést hoz. Arnaldur Indridason
4. A halál meleg és hideg. A halál izzadság és vér. A halál az egyetlen, ami emlékeztet, hogy létezik élet. Giorgio Faletti
5. Egy halott dolog is tud az árral úszni, de csak egy élő képes árral szemben. Gilbert Keith Chesterton
6. A halál nem úgy érkezik, hogy az ember mélyet sóhajt és meghal. Valamilyen sorozatos tünemény a halál... először egyik reflex hiányzik, aztán a másik. Márai Sándor
7. Semmi se természetesebb, mint a halál, és mégis, a halál, ha szemtől szembe állunk vele, mintha valami kábultságot keltő ütést mérne ránk. Hiába látjuk előre, abban a nagy pillanatban, amikor csakugyan megjelenik előttünk, fagyos lehelete átjárja, feldúlja, összeborzongatja, megreszketteti minden idegünket, eltompítja érzékeinket, lesújtja egész gondolkozásunkat. Megjelenésében van valami, ami szívünknek örökre megérthetetlen; valami borzalmasan leverő, süketítő, butító. Ambrus Zoltán
8. A halál olyan, akár egy fénykép: egy adott pillanatban merevíti ki a valóságot, s vannak valóságok, melyeket legszívesebben kitörölnénk. Carmen Posadas
9. A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
10. A halál csak kezdet. A feledés később jön. Az ember élete azokkal együtt tûnik el, akik ismerték őt. Az ősszel lehulló falevelek magukkal viszik a színeket, és ami megmarad, a kopár fa, már nem evilágba való. Lénárd Sándor