Nem egy nagy szektában élünk valamennyien? Születésünktől fogva arra vagyunk kondicionálva, hogy egy bizonyos módon viselkedjünk, előírt dolgokban higgyünk, és elfogadjuk a társadalmi normákat. Ki a megmondhatója, helyesek-e ezek a hiedelmek, ezek az értékek?

Kapcsolódó idézetek

1. A nevelés, a környezet, az oktatás, valamint a helyes, illetve megkérdőjelezhető választásaink tesznek minket azokká, akik vagyunk. Senki sem született szörnyeteg, de nem is szent. J. D. Robb
2. Mindannyian egy adott valóságba születünk, és fogalmunk sincs a világ többi részén létező számtalan egyéb valóságról. Ha nem találkozunk olyanokkal, akik ráébresztenek más normarendszerek létezésére, csak azokon a láthatatlan határokon belül tudunk gondolkodni, érezni és viselkedni, amelyek születésünktől fogva alakították a személyiségünket.
3. Semmi sem igaz, minden megengedett. Ez a hitvallásunk. Azt mondani, hogy semmi sem igaz, annyi, mint észrevenni, hogy a társadalom építőkövei törékenyek, ezért aztán magunknak kell a saját civilizációnk pásztorainak lennünk. A minden megengedett annyit tesz, hogy a saját cselekedeteink irányítói vagyunk, ámde együtt is kell élnünk a következményeikkel, legyenek bár dicsőségesek vagy tragikusak.
4. - Mi az igazság? - A hitünket önmagunkba fektetjük. Olyannak látjuk a világot, amilyen, és reméljük, hogy egy nap az egész emberiség láthatja talán ugyanígy. - Mi a világunk akkor? - Egy illúzió, aminek vagy behódolunk - mint a legtöbben teszik - vagy amin felülemelkedünk. - Mit jelent felülemelkedni? - Észrevenni, hogy semmi sem igaz, és minden megengedett. A törvények nem a mennyeiségből erednek, hanem indítékból. Most már értem, hogy a hitvallásunk nem arra szólít fel, hogy szabadok, hanem arra, hogy bölcsek legyünk.
5. Az embertől függ-e, hogy világra jöjjön vagy ne jöjjön világra, s megválaszthatja-e szüleit? Az embertől függ-e, hogy átvegye vagy ne vegye át szüleinek vagy nevelőinek nézeteit? Ha bálványimádó vagy mohamedán szülőktől származtam volna, tőlem függött volna-e, hogy keresztény legyek? Teológusaink mégis azt bizonygatják, hogy az igazságos isten kímélet nélkül a kárhozatra taszítja mindazokat, akiket kegyelme híján nem vezetett a keresztények vallásának ismeretére! Jean Meslier
6. Engem a jó Isten a Földre születtetett. Én a Földre lettem teremtve, mint mindenki, és nem pedig egy társadalmi rendszerbe, nem pedig egy kulturális közegbe, amit aztán nekem rögtön fel is kell vennem. (...) Az embernek alapvető joga, hogy eldöntse, hogy ezen a világon mi az, ami őt érdekli és mi az, amibe belefog, és azt hogyan csinálja. Kollár-Klemencz László
7. Az embernek nem kell a mások szabályai szerint élnie. Nem kell hagynunk, hogy különféle előítéletek korlátozzanak bennünket. A szüleinktől kapjuk az életünket, aztán a környezetünk és a társadalom alakítja. Az ember vagy beletörődik ebbe vagy a maga útját járja, és megtalálja önmagát. Az élet csodálatos kaland, ha magunk irányítjuk és saját álmainkat váltjuk valóra. Aki nem ezt teszi, sosem fogja megtudni, hogy mi lehetett volna. Soha! Hugh Hefner
8. Minden egyes erkölcsi jellemvonás valamiképpen a természetből fakadóan van meg valakiben; születésünk pillanatától kezdve igazságosak, mértékletesek és bátrak vagyunk, s egyéb jó tulajdonság is megvan bennünk. Arisztotelész
9. A hagyományokhoz való hûség nem elég. Folyamatosan fel kell tenned magadnak a kérdést: mi van, ha tévedek? Úgy gondolom, hosszú távon a vallásos emberektől is meg kell követelnünk ugyanazokat az erkölcsi normákat, mint a világi emberektől a tudomány és az orvoslás területén. Daniel Dennett
10. Veszélyes illúzió, hogy ami nincs tiltva, azt szabad. E mögött az a hit áll, hogy az ember erkölcsösnek születik, és tudja a szabályokat, tehát felesleges megtanítani rájuk. Csakhogy ez nem igaz! Nincsenek olyan erkölcsi szabályok, amelyek minden kultúrában megtalálhatóak. Ami univerzális, az mind biológia. Az ember tanulással válik társadalma részévé, a szocializáció kényszerekkel történik. Csányi Vilmos