Nem gyengeség bevallani azt, ha szarul vagy. Nem gyengeség mentálisan betegnek lenni. Öngyilkosnak lenni sem gyengeség (...). De örökké nem menekülhetünk el saját magunk elől, nem resetelhetjük a végtelenségig az életeinket, hogy hátha jobbat dob a gép.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tarthatod magadat reménytelennek, bármilyen szemétre bukkannál benned. Nem mondhatsz le magadról. Ne hidd, hogy csak úgy ki lehet állni az élet forgalmából... hogy bocsánat, megőrültem, megöltem magam, nem veszek tovább részt benne. Popper Péter
2. Nem gyengeség beismerni, hogy valamire képtelen vagyok egyedül. Hogy lehetek erős, de van olyan súly, amit nem bírok el. Hogy néha ér önzőnek lenni. Papp Dóra
3. Az ember nem magányos lény. Nem képes pusztán magában helytállni. Vannak pillanatok, amikor a gyengeség egyáltalán nem szégyellni való.
4. Nincsen (...) mentsége a tudatlanságnak, az érzéketlenségnek, a közömbösségnek. Ha valaki olyan életfelfogást fejt ki előttünk, amely eltér a mienkétől, ha szépnek talál valamit, amit mi visszataszítónak tartunk, persze zavartan vagy fáradtan eltávozhatunk. Ez azonban gyengeség vagy gyávaság lenne. J. Robert Oppenheimer
5. Hibát elkövetni nem a gyengeség jele. Ha nem ismerjük be, hogy hibát követtünk el, az az igazi gyengeség.
6. A gyengeség elismerése - ami mindegyikünknek van - szerintem a legnagyobb erősség. (...) Nem az a baj, hogy valami elromlik. Az a baj, ha nem tudod megjavítani. Jakupcsek Gabriella
7. Vesd le magadról a "nem megy" és a "gyenge vagyok" káprázatát. És merj erős lenni! Tudd, hogy minden szenvedés és kudarc és vesztés: megpróbáltatás. Azért van, hogy magadhoz térjél. És önmagadból meríts csodálatos erőt. Müller Péter
8. Nem vagyunk (...) különálló, könnyen megsebezhető lények. Gondolataink hatóköre sem ér véget ott, ahol a testünk. De mégis, ha figyelmünk fókuszát a gyengeséget, nyomorúságot ábrázoló önképre fordítjuk - márpedig általában ezt tesszük -, ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy felismerjük igazi önmagunkat.
9. Nem lesz hiány azokból a pillanatokból, amikor úgy érezzük, fel akarjuk adni. De nem engedhetjük, hogy a félelem és a kétségbeesés megállítson minket. (...) Akkor se, ha csapdában érezzük magunkat. Akkor se, ha úgy tûnik, sose lesz vége.
10. Az a tény, hogy néha összetörtnek érezhetjük magunkat, hozzátartozik mélységes emberi mivoltunkhoz, nem pedig jellemgyengeség. Ha valami gyengeség, az sokkal inkább a félelem szenvedésünk tényleges meglátásától, valamint az az ellenállásunk, hogy bölcsebben foglalkozzunk vele. Marianne Williamson