Nem kell kertelni: általában azért zárunk be, mert amikor nem voltunk bezárva, akkor bántottak minket. (...) Nagyon sokunkat bántottak ilyen vagy olyan módon, ami miatt nem tûnik biztonságosnak más emberekhez kapcsolódni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha ok nélkül bántanak, az gáz. Ha okkal bántanak, az is gáz. De igen gyakran kitalált okkal bántanak. És az a leggázabb. Vámos Robi
2. Ha bántanak minket, az legtöbbször a másik félelmeiről vagy irigységéről szól.
3. A legtöbbször azért bántják az embert, mert nem ismerik. Lusták megismerni. Vagy egyszerûen nem értik. Vagy értik, de nem fogadják el. És tudod, ha valaki nem fogad el valakit, az igazából saját magát nem fogadja el. Vámos Robi
4. Jó lenne, ha az emberek nem félnének attól, hogy felvállalják az érzéseiket vagy a gondolataikat, és senkinek se kellene megerőszakolnia magát azzal, hogy olyan társaságban ül órákig, vagy olyan munkahelyen dolgozik, ahol nem akar. Sokszor a saját családunkkal, barátainkkal, szerelmünkkel sem merünk őszinték lenni, mert támadásnak veszik.
5. Amikor az ember úgy érzi (...), hogy megbántották és átgázoltak rajta, és ezt nem lehet rendbe tenni, akkor a vagdalkozás és az egymásra mutogatás, sértegetés helyett sokkal jobb egyszer és mindenkorra lezárni ezeket a kapcsolatokat.
6. A legtöbb ember könnyen megbántódik. Hogyha valami nem tetszik, de nem nagy horderejû dolog, akkor nem kell egyből a másik arcába mondani, se a barátoknak, se a gyerekeimnek, senkinek, mert abból mindig csak sértődés lesz. Till Attila
7. Néha rossz emberre vesztegetjük a szeretetünket és a bizalmunkat, de ez még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem szabadna megtennünk. A szívet védeni kell, de nem kényszeríthetjük bezárkózásra.
8. A rossz sohase olyan rossz (...), ha az ember rá tud kényszeríteni valakit, akit ismer és szeret, hogy vele együtt szenvedje el. Ez rendszerint nem megy, mindenki túlságosan el van foglalva a maga bajával, és ők akarják rávenni az embert, hogy velük szenvedjen. De ha sikerül, könnyebb elviselni, hogy ez az átkozott világ megy tovább közönyösen a maga útján, s nem vesz tudomást róla, hogy az ember ott áll az utcasarkon. Persze, az ilyesmi nem gyerekjáték a barátok számára. Az ember pokolian érzi magát, amikor szenvedni látja őket. (...) A börtönben egyvalami volt jó: általánossá tette a rosszat, így aztán a szenvedéseik is egyenértékûek voltak. Nem kellett veszekedniük és kölcsönösen az együttérzés hiányával vádolniuk egymást.
9. A bántalmazott ember gyakran másképp cselekszik, mint gondolnánk (...). Olyankor nincs logika, nincs észszerû gondolkodás. Olyan, mintha egy buborékban lennél, ahova nem hatol be a külvilág, csak a bántalmazó. És képtelenségnek tûnik kitörni belőle.
10. Azt mondják, hogy minden szeretetben lakik egy kis bántás, de szerintem ez visszafelé is igaz. Ezért nem bántunk olyat, akit nem szeretünk. Gyuricza Gergely