Nem lep meg, hogy több millió értelmes ember nehezen tud megbékélni azzal az elképzeléssel, hogy több száz kilométeres sebességgel utazzon magasan a föld felett, egy túlnyomásos csőben, ami több száz tonnát nyom. Ez a tevékenység nem természetes az emberek számára, és bár a fizika törvényeit nem szegi meg, a józan ész törvényeit igen. A technika vívmánya, hogy mindez lehetséges, és bár repülőgéppel utazni statisztikailag nem veszélyes, más kérdés, hogy mennyire tûnik ez természetesnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Nap mint nap félünk felszállni a repülőgépre, hiába biztonságosabb, mint az autó, ami a reptérre visz. A félelem nem racionális, éppen ezért félünk az irracionális dolgoktól. Seth Godin
2. Olyan korban élünk, amikor a technológia szinte korlátlan lehetőséget kínál arra, hogy elfoglaljuk magunkat, mi azonban mégis zavartabbá és elszigeteltebbé válunk, mint valaha. Olyan ez, mint a repülés, amikor a világ ezer kilométer per órával száguld el alattunk, mi pedig azt sem tudjuk, hol vagyunk valójában. Ha szerencsénk van, néha megpillanthatjuk az óceán csillogó vizét vagy a távoli sötét felhőkön áttörő fénycsíkokat. Az út nagy részében viszont félig öntudatlan utasokként próbáljuk elütni az időt valamivel a megnyugtató földet érésig. Ha a cél az út maga, akkor azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk jobb utazók.
3. Számomra a legnagyobb ellenség, ahogy mindig is hangoztattam, hangoztatom és hangoztatni fogom, a haladás. Mégpedig nem a hiánya, hanem a megléte. A repülőgép nem azért veszélyes, mert néha lezuhan, hanem azért, mert pontosan indul, pontosan érkezik és kényelmes. A haladás azért veszélyes, mert a tökéletes technikára épül. Az ilyen siker felforgatja életünk törvényeit, s az embert természetével ellentétes dimenziókba kényszeríti. És ha legalább adna egy kis időt, hogy alkalmazkodni tudjunk! De nem. Alig születik meg valamiféle egyensúly, máris jön egy újabb találmány, amely megkérdőjelezi az egészet.
4. Egy repülőgép nemcsak az értelemre, hanem az érzelmekre is hat. Lenyûgözőnek és szédítőnek kell lennie. A legénység pedig, amely semmiképp sem akar nyápicnak tûnni, valami keményre vágyik, ami a lovagkort és az izmos méneket juttatja az ember eszébe. Bjorn Berge
5. Repül az ember, s alig tûr vitát, Új életforma, új hit, új világ Születik itt a technika jegyében. De elborulok, hogyha nézem: Az ember-szellem veszti fényét, Becsét a nemesb ember-érték, Pilóta üli a gépmadarat, Euklid szárnyal, Plátó lemarad.
6. Az élet nem olyan, mint a nyílt pályán robogó gyorsvonat, amely egyforma sebességgel halad. Az élet néha felgyorsul, néha lelassul. Néha öt kilométeres sebességgel mászik, például bizonyos tanórákon, néha meg ezerkétszázzal suhan, mint a szuperszonikus repülőgépek (a szülinapi parti előtt), és azt sem tudjuk, hova kapjunk, annyi a feladat. Nógrádi Gábor
7. Hihetetlen, hogy manapság mi mindent meg kell tennie az embernek! Legyen családja, munkája, tető a feje felett, fizessen adót, vegyen tiszta fehérnemût, jusson eszébe az átokverte wifi-jelszava. Néhányunknak sosem sikerül felülemelkedni a káoszon, az életünk csak folyik, miközben a föld kétmillió kilométer per óra sebességgel száguld az ûrben, mi pedig pánikba esve reszketünk a felszínén, akár az elhagyott zoknik. Fredrik Backman
8. Repülni kimondhatatlan érzés. A levegőben az ember megtalálja önmagát, amikor is átlépve saját korlátain, egy másik világba kerül. Tudata egész lényének mélyére hatol, s a test az istenek birodalmába jut, hol saját sorsát irányítja a mûszerekkel s a gondolataival, és ahol a halál állandó kísérő társ.
9. Eleinte senki nem tudott repülni, aztán pedig mindenki tudott, aki megengedhette magának; és a repülés magasztos dolog. Mostanra viszont zsúfolt buszozássá változott, fáradsággá. És most már, a legtöbb repülőgépen (...) az emberek lehúzták az árnyékolót az ablakon, és úgy utaztak, mint a metrón, ki sem pillantva. Cseppet sem érdeklődve a tíz kilométerrel alattuk lebegő bolygó iránt. Kim Stanley Robinson
10. Az élet jóval különösebb eseteket produkál, mint amilyeneket az emberi elme képes kitalálni. Mi még csak elképzelni sem tudjuk azokat a dolgokat, melyek a lét köznapi banalitásai csupán. Ha most kézen fogva kirepülhetnénk ezen az ablakon, és kedvünkre szálldoshatnánk e felett a hatalmas város felett, kissé felemelhetnénk a házak tetejét, hogy bekukucskáljunk, és meglessük a lakók életének furcsaságait, a szokatlan egybeeséseket, a terveket és a félreértéseket, az események fantasztikus láncolatát, mely nemzedékeken át húzódik, és a legelképesztőbb eredményekhez vezet, akkor, barátom, az összes kiagyalt történet minden sablonjával és előre sejthető végkifejletével együtt ócska és lapos fércmûnek tûnne csupán. Arthur Conan Doyle