Nem szeretem azt a fajta rendezést, ahol a rendező elmondja, hogy mit akar a színészétől. A színészt nem utasítani, hanem terelni kell a kívánt teljesítmény felé, és itt komoly emberismeretre, fantáziára, pszichológiai érzékre van szükség.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem hiszem, hogy bárkinek is el lehetne mondani, hogyan kell színészkedni. Lehet tanácsot adni, de mindenkinek meg kell találnia a saját módszerét. Judi Dench
2. Mindenkihez más a kulcs: van, aki egyértelmû rendezői utasításra vár, és hibátlanul megvalósítja az elképzeléseimet, van, aki lassan, belülről, önállóan építkezik. Van, aki küszködik, más már az első próbán "hozza a karaktert". Ez alkat kérdése. Mindegyiket meg kell érteni. A rendezőnek ezt meg kell tanulnia. Lengyel György
3. Vannak olyan színészek, akik abban a percben, hogy kijönnek a jelenetből, el is engednek mindent (...). Én nem tanultam meg ennyire technikából játszani, és szerintem filmen az ritkán mûködik igazán jól. Színpadon simán, mert ott száz méterről néznek, de filmen nem lehet úgy tenni, mintha egy matekképlet lenne az egész, amit csinálsz. Legalábbis én nem tudok úgy tenni, és ennek örülök is.
4. Nagyon fontos, hogy beszéljünk valamiről. Nem szeretek olyan előadásban részt venni, ami csak úgy van. Szeretem, hogy szól valamiről, hogy van üzenete. (...) Fontos, hogy legyen is üzenete annak, amit csinálunk.
5. A színészet nem olyan dolog, amit csinálsz, hanem csak megtörténik veled. Ha a logika felől közelíted meg, valószínûleg gyorsan feladod majd. Tudatosan lehet rá készülni, a végeredmény mégis inkább ösztönös lesz.
6. A színháznak csak sejtetnie kell. Nem helyes, ha direkten kimondódnak a dolgok, mert az megosztja a nézőket. Bezerédi Zoltán
7. Az élet az esetek többségében nem alkalmas arra, hogy egy az egyben filmre vigyék. Bizonyos pontokon muszáj belenyúlni. Élesíteni kell a drámát, és mélyíteni az érzelmi részt. Gárdos Péter
8. A színházhoz (...) kell egyfajta elemelkedettség. Olyan kreativitás és ösztönös zsenialitás, amit megfogalmazni nehéz, de az igazán jó színházrendezőkben megvan.
9. A rendező olyan, mint egy szivacs: nem azért van, hogy a karaktereket a maga képére formálja, hanem hogy olyan összetett filmet készítsen, amilyet csak lehetséges.
10. A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.