Nincs értelme nyelvészeti szempontból arról beszélni, hogy ezt most egy magyar anyanyelvû jól mondta-e vagy nem jól, helyesen mondta-e vagy nem, hiszen az a helyes, amit ő mond. A nyelvmûvelők abban tudnak tanácsot adni, hogy ezt a mûvelt köznyelvben hogy mondják. Azt semmiképp se mondják, hogy ez helyes vagy helytelen, olyan nincs.

Kapcsolódó idézetek

1. A mai magyar, az utca emberétől az országgyûlési képviselőn át az akadémikusig azt hiszi, hogy akkor beszél a kornak megfelelően, ha a magyar kifejezések helyett minél több idegent, lehetőleg angolt használ. Most már ott tartunk, hogy ezt észre sem vesszük. Pedig ha valaki az anyanyelvén nem tudja magát megfelelően kifejezni és minduntalan idegen szavakat kölcsönöz, az nem a mûveltség jele.
2. Nem tudjuk, miért változik a nyelv, de fontos, hogy elutasítsuk az ezzel kapcsolatos tévhiteket: a nyelv nem romlik és nem javul; nem egyszerûsödik és nem bonyolódik; nincsenek benne sem szükséges, sem fölösleges elemek. A nyelv gyors vagy lassú változása sem tükröz semmilyen jó vagy rossz dolgot. Nádasdy Ádám
3. A mûvészetnek semmi köze sincs a mûveltséghez. Kétségtelenül szép s jó dolog, ha a mûvész mûvelt ember, de mûvészi rangját ez nem érinti. Nem az eszével, de az érzésével teremt a mûvész. Angeli Henrik
4. Szép nyelv-e a magyar? Természetesen igen. Minden nyelv szép, ahogy minden újszülött szép, és ahogy mindent lehet szépnek nevezni, amit emberek természetesen csinálnak: ruházatot, zenét, építészetet, nyelvet. A nyelvészet - mint általában a tudomány - nem foglalkozik a szépség kategóriájával, nem is tudja értelmezni, mi a szép, ahogy például az emberi test vonatkozásában az anatómia sem foglalkozik a szépséggel, nem mérlegeli, ki szebb, ki csúnyább. A nyelvészek mosolyogva veszik tudomásul, hogy az egyes nyelvek beszélői úgy érzik: az ő nyelvük szép. Nádasdy Ádám
5. Ha a nyelvhasználat helytelen, akkor az emberek nem pontosan azt mondják, amit gondolnak. Márpedig ha az, amit mondunk, nem egyezik azzal, amit gondolunk, nem tudunk alkotni. Ha nem születnek alkotások, nem virágzik a mûvészet és az erkölcs. Ha ezek nem virágoznak, nem létezhet igazságos törvénykezés. Igazságos törvénykezés hiányában a nemzet nem tudja, mitévő legyen. Ezért nem tûrhetünk semmiféle önkényeskedést a szóhasználatban. Ezen múlik minden. Tommy Wieringa
6. A tudósok között általában meglehetősen erős egyetértés van abban a kérdésben, hogy konkrétan egy-egy eszme tudományosnak tekinthető-e vagy sem. Valami olyasféle megérzés ez, mint amikor a rádió gombját csavargatva megérezzük, hogy valahol magyarul beszélnek, akkor is, ha konkrétan egy kukkot sem értünk belőle. A tudomány bizonyos értelemben egy nyelv, amelyet azonnal, hangzásról felismer az, akinek ez az "anyanyelve". Mérő László
7. Onnan tudhatjuk, hogy a gyerekek kezdenek felnőni, hogy elkezdenek olyanokat kérdezni, amire van válasz. Addig leginkább csak az anyanyelvûket tanulgatják - attól kezdve egyre inkább egy nyelvet is beszélnek a felnőttekkel, nemcsak a konkrét anyanyelv értelmében, hanem átvitt értelemben is: többé-kevésbé ugyanazt értik azon, hogy mi számít megfelelő válasznak egy kérdésre és mi nem. Mérő László
8. A laikusok, ideértve a mûvelt közönséget is, gyakran emlegetnek "nyelvromlást". A "nyelvromlás" fogalma tudománytalan badarság, mert nyíltan vagy burkoltan azt sugallja, hogy bizonyos nyelvi változások "rosszak" (mások meg talán "jók"?). De milyen alapon lehet őket annak minősíteni? (...) A nyelvész számára mindez olyan, mint a csillagász számára a horoszkópkészítés: az is a csillagokkal foglalkozik, de emberi értékeket, jót és rosszat tulajdonít nekik, tehát kívül esik a tudomány területén. Nádasdy Ádám
9. A nyelv nem tudomány, a szó, beszéd nem bölcsesség. Kulcsa a tudományoknak, út, mód, eszköz a bölcselkedésre. Örömestebb tanuljuk a nyelvet együtt a dologgal; mélyebben benyomódnak a jelek a jelentett ideákkal emlékezetünkben. Kármán József
10. A nyelvész számára a "szabály" nem valami illemszabályt jelent, nem iskolai "nyelvhelyességi" előírást, hanem a beszélők által önkéntelenül követett stratégiát. Nádasdy Ádám