Olyan a mi kapcsolatunk, mint a karácsony reggel, amikor gyerekek voltunk: ott az a szép fa és egy csomó ajándék alatta, de mihelyt a közelébe mész, bombák kezdenek potyogni az égből.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyerekként a karácsonyi időszak maga a csoda, csúcspontja pedig az ajándékbontogatás a fa alatt. Aztán az ember felnő, és egy kis szürke réteg rakódik az ünnepekre.
2. Úgy válunk eggyé egymással, mint az esőcseppek az ablakon. Clive Staples Lewis
3. A karácsony számomra (...) elsősorban a barátság ünnepe. Bennem az a gyermekkoromból származó ideális kép él erről az ünnepről, amikor filléres, inkább szimbolikus ajándékokat adtunk egymásnak, de teljes hittel és őszinteséggel. Riaszt, amivé ez az ünnep mostanában fajult; a pánikszerû vásárlások és az azt követő kimerült bezárkózás rítusává.
4. A gyerekek egyszerre ismerősek és idegenek. Néha úgy érezzük, nagyon hasonlítanak hozzánk, néha pedig mintha egész más világban élnének. Alison Gopnik
5. A világ rohamlépésben halad velünk, hihetetlen gyorsasággal változik minden körülöttünk, de az ünnepek kiemelnek bennünket ebből a nagy zsongásból, és biztos pontot jelentenek az életünkben. A karácsony éppen ilyen... egy mérhetetlenül boldog pillanat... olyan, mint amikor a kisgyermek odaszalad az édesanyjához, megöleli, és érzi a biztonságot, a szeretetet. Szocska Ábel
6. A karácsony a saját gyermekkorunkba röpít vissza. Bernard Minier
7. Világunk olyan, mint egy fa; és mi mind gyümölcsök vagyunk azon a fán; némelyik érett, némelyik éretlen. Dzsalál ad-Dín Rúmí
8. Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk.
9. A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerûen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak.
10. Egy nagyobb horderejû dolog jó néhány ember életére lehet hatással. Ugyanakkor egy kis dolog is rengeteg ember életét változtathatja meg. Mindegy, milyen jelentőségû dologról van szó, egy egész sor ember életére lehet hatással. Ezek a történések hoznak össze minket. Végtére is, ugyanolyan fából faragtak mindnyájunkat. Amikor történik valami, megszólal bennünk egy hang és összeköt minket egy adott helyzettel, a többiekkel. Olyanok vagyunk, mint a karácsonyfaizzók, a kis égők ugyanazon a vezetéken függnek, amely bárhogy kacskaringózik a fán, az égők egyszerre gyúlnak ki. Ha valamelyiknek halványul a fénye, ha nem alszik ki, a többi ugyanolyan erősen világít. Cecelia Ahern