Olyan lettem; mint akit elhagyott, aki még nem is szerette. Valami személyhez nem kötött szerelem fájhat. Világos esték, még alig ment el. Világos esték, és mégis elment. Világos esték, és hogyha elmegy, ki marad tőlem ilyen távol? Mert most a mások szeretete kell. Az én szeretetem sosem lehet elég megtartani magam.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha elhagysz, az olyan lesz nekem, mint a világ fény nélkül. Sötétben élnék. Nem akarlak elhagyni. Csak félek, hogy te hagysz el engem. E. L. James
2. Ma is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha ez is sok. Kozma Mária
3. Elmúlnak így azt estjeim nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled, szemem ki sem nyitom. Váci Mihály
4. Nem voltak kérdések, nem volt holnap. Csak mi ketten léteztünk. Hálás voltam a sorsnak, hogy rád találtam. Olyan ösztönösen, olyan tisztán szerettelek. Aztán mégis el kellett, hogy veszítselek. Iszonyatosan fáj a hiányod. Bármi, amit nélküled teszek, csak pótcselekvés, hogy elteljen az idő. Már soha többé nem fogok tudni úgy mosolyogni, mint ahogy rád.
5. Mégis elment. És vissza nem jön soha. Elvitte őt a sorsa. Hogy mennyire szerettem, azt sohasem érezte meg. Kitépte s elvitte szívemet. Pedig nem kellett neki. Mégis elment vele.
6. Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszûrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen. Wass Albert
7. Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek. Mert nem szerettem én még senkit így előtted, és nem tudok utánad szeretni senki mást. Varró Dániel
8. El kellett mondanom, ami a szívemet nyomta. De most, hogy elmentél, már nem tudom, jól tettem-e, hogy azt mondtam, nem vagyok biztos az irántad táplált érzelmeimben. Azt érzem, hogy ragaszkodom hozzád. Ezt az is bizonyítja, hogy ebben a pillanatban is hiányzol, de ugyanakkor... úgy érzem, mint pár, már nem mûködünk. (...) Ha arra gondolok, mi lenne, ha nem látnálak többet, az nagyon fáj, és bizonyos értelemben meg akarlak tartani. Fogalmazhatnánk úgy, hogy mint barátot, de ez a szó túl gyenge. Te vagy az az ember, aki a legközelebb áll hozzám a világon. Francois Lelord
9. Kedvesem, fáj, hogy ezt kell mondanom, tegnap még szerettelek, ma már gyáván elfutok. Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom, nem hazudok neked, nincs miért maradnom.
10. Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem, könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben, ez az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged, és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz. Szilvási Lajos