Optimista szerző nem ír előszót a saját mûveihez, mert bízik abban, hogy azok önmagukért beszélnek, és meg van győződve arról, hogy mondanivalóját olvasói minden külön magyarázat nélkül is megértik.

Kapcsolódó idézetek

1. Az okos szerző semminemû utókornak nem ír, csupán a saját utókorának, vagyis tulajdon öregkorának, hogy akkor is meglegyen az öröme önmagában. Friedrich Nietzsche
2. Az író az, (...) aki minden külön kényszer nélkül ír vagy hallgat. Fekete Sándor
3. A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél. Paulo Coelho
4. A legtisztább öröm a munka, az alkotó munka. És az önmagáért beszél, az alá már nem szükséges aláírást tenni; vagy legfeljebb annyit, hogy ember.
5. Az önhitt ritkán jön zavarba. Kinek nincsenek mély érzései, minden tárgyra hamar megtalálja az illő szót. Kemény Zsigmond
6. Az ember nem kér folyton segítséget, hanem megold mindent egyedül, fegyelmezetten, legfeljebb utólag, siker esetén sokat beszél róla, és hajlong a képzeletbeli színpadán, tomboló sikert remélve. Sándor Erzsi
7. A bölcs (...) alkot, de mûvét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült mûvét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti. Lao-ce
8. A bölcs (...) alkot, de mûvét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült mûvét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti. Lao-ce
9. A szerzőt szerencsére nem érdekli, hogy én mit szeretek és mit nem. Ne is érdekelje. Az a dolga, hogy írjon, az olvasóra pedig legyintsen.
10. Optimista az, aki nem fogja fel a dolgokat olyan tragikusan, mint amilyenek valójában. Karl Valentin