Az ember nem kér folyton segítséget, hanem megold mindent egyedül, fegyelmezetten, legfeljebb utólag, siker esetén sokat beszél róla, és hajlong a képzeletbeli színpadán, tomboló sikert remélve.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik. Kaffka Margit
2. Az ember maga keresi az izgalmakat, maga akarja a bajt! Végezd a magad dolgát, ne kérkedj az eszeddel, és nyugodtan élhetsz! Makszim Gorkij
3. Akkor válik valaki igazán sikeressé, ha már nem akar senkinek megmutatni semmit, leginkább csak önmagának. Yvonne Dederick
4. Amíg az ember egyedül van - és mégiscsak azt hiszem, hogy ez a természetes állapot -, addig nem is érzi a támasz hiányát, mert már megedződött. Önmaga támasza. Lángh Júlia
5. Aki akar segíteni magán, az talán nem szorul mások segítségére. Fredrik Backman
6. Az a fontos, hogy az ember a saját dolgával foglalkozzon, és azt csinálja. Ne beszéljen jobbra vagy balra, nem kell kiabálni, hogy ide vagy oda tartozik. A színpadon kell megmutatni, hogy mit tud, mit képvisel és mire képes.
7. Az ember mindig önmagának nehezíti a dolgait, nem feltétlenül mások nehezítik az övét.
8. Egy ember akkor lusta, amikor ő megteheti, hogy lusta legyen. Hogy elsősorban neki legyen jó! Miközben nem érdekli, hogy a többiek mit mondanak rá. Csernus Imre
9. Mindenki csak akkor gördülhet előre boldogan valakivel, ha előtte meggyőződik arról, hogy egyes-egyedül is képes haladni. Az embernek senkitől sem szabad függenie, mások nélkül is egésznek kell lennie.
10. Az ember (...) ha nincs baj, képes rá, és csinál magának. Hartay Csaba