Ordít rólad, hogy valami Vezúv-féle fortyog benned. (...) Lehet, hogy rosszul fejezem ki magam. A legtöbb szerelmes megvakul, bezárul a külvilágra, mintegy kiposzterozza magát: hagyjatok békén, foglalt vagyok! Te meg ragyogsz, kívül-belül. Majdnem olyanfélén, mint a facér bigék. Na, ez a majdnem zavart össze engem. Úgy rémlett, mintha egyszerre nyomnád a gázt és a féket.

Kapcsolódó idézetek

1. Kezdek azon tûnődni, vajon ezt jelenti-e, ha az ember szerelmes. Darabokra téped magad, hogy a másik egész maradhasson.
2. Csak rád van szükségem. Érzed, ahogy dobog a szívem? Minden dobbanás érted szól. (...) Elveszítem az önuralmam, amikor veled vagyok. Olyan, mintha a vér az ereimben hirtelen felforrósodna. (...) Olyan, mint egy drog.
3. Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek. Ady Endre
4. Te ismered a szívemet, beletekintettél, megtaláltad ott az emléket és az élményt, mely hozzád köt. Mely te magad vagy. És ez számomra vigasz, bár érzem, hogy lazul a kötelék. (...) Még sosem voltam ilyen erős, mint amikor szembenézek veled, és fátyol mögött látlak reménykedve, hogy megbocsátod nekem, hogy az út további részét nem tehetem meg veled.
5. Ha szerelmes vagy, súlytalanul lebegsz. Ám ha elveszíted ezt az érzést, újra be kell lépned a légkörbe. És az elég durva is lehet. Ahogy egyik molekula pattan le rólad a másik után, egyre gyorsulsz, majd egyszer csak megyulladsz és felrobbansz, míg nem találsz egy másik szívet, ami épp ezen ment keresztül, de már földet ért és kihûlt. És akkor újra lebegni kezdesz. Jim Carrey
6. A függő szerelme talmi, hamis. A függő megőrül érted, rajong, akar, százezerszer is kíván, csak téged! De miért? Mert visszatükrözted őt egy pillanatra. Kis törött tükrök, de a szemfényvesztéshez elég! Rajong érted, vagy mert rád kattant, ugyanúgy, mint az italra és egyebekre, és onnantól - nem számít, milyen vagy valójában, mániákusan akar - vagy azért fûtődik túl, mert kapott két jó szót, és ez már elég a lánghoz. Magát akarja látni a függő egy sokkal szebb kiadásban. Csakhogy ugyanúgy, mint mindenben, ebben sem elég semmi, növelni kell a dózist, menni kell tovább. Már nem vagyok olyan fantasztikus? Ez félelmet kelt, inkább szakítani, és ragyogni a következő ránk csodálkozó, csillogó tekintetben. Karafiáth Orsolya
7. Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát, olyan a szerelem: zakatol a szíved, és fejtetőre áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt elesel.
8. A szerelem már csak ilyen. (...) A sok lélegzetelállítóan nagyszerû gondolat kizárólag a tiéd, és a mély homályban is egymagadban kell tévelyegned. A saját szívedben és testedben van mindez, és ki kell bírnod. Murakami Haruki
9. Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, amelyekkel széttörhetném ezt a borzalmas állapotot: a várakozást. (...) Megérintettél, felnyitottál, magadévá tettél. Féltékeny vagyok és őrjítően elhagyatott a némaságban. Az idő nem múlik. Egy helyben áll, de rossz helyen áll. Ingmar Bergman
10. Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért! Rákos Sándor