Ugrás a tartalomra
Oszlopa romlandó, mint minden emberi kézmû, ámde örökre megáll oszlopa tetteiben. S míg az sírja fölött némán bizonyítja halálát, addig ezek fönnen hirdetik, hogy neve él.
Kapcsolódó idézetek
-
A munkás halandó, a munka halhatatlan.
-
Mely az időt tuléli, halhatatlan;
Él az ecsetben, hangban és a dalban.
Halandó ember csak a föld pora;
De a müvészet meg nem hal soha!
Reviczky Gyula
-
A romok mindig arra szolgáltak, hogy perspektívába helyezzék a dolgokat, hogy jelzést küldjenek a természetnek az emberi világról, a történelemről, hogy jelezzék, az ember alkotásai mulandóak.
-
A halált örök erő intézi,
s aki a gyilkolást helyette végzi,
mintha elfoglalná az ácsmester helyét:
aki az ácsmester helyett hasogat,
gyakran megsebzi kezét.
Lao-ce
-
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
Vörösmarty Mihály
-
Valaminek maradnia kell (...), egy horgony, mely tart, s nem engedi elpusztulni, és visszahúzza az embert.
Erich Maria Remarque
-
A szobor mozdulni látszik, mégis mozdulatlan. A világ megváltozott, mégis ugyanaz maradt.
-
A halál és az élet együtt él bennünk, minden másodpercben újra és újra megharcolva az uralomért, és ha az élet veszít, a testünk cserbenhagy bennünket. De ez nem jelenti azt, hogy nyom nélkül eltûnünk. Mindenki, aki valaha ezen a világon élt, nyomot hagyott benne, és bár testét sírba viszi, tudását és szellemiségét megőrzi az utódai számára.
-
Minden állandó mozgásban van, és noha egy fal két téglája egyformának látszik, sosem lesz azonos a kettő. És ami még fontosabb, ugyanaz a tégla sem marad ugyanaz. Elhasználódik, észrevétlenül szétmállasztja a levegő, a hideg, a meleg, az eső, és ha évszázadokon keresztül figyelemmel kísérhetnénk, végül csak a hûlt helyét látnánk. Minden élettelen dolog szétforgácsolódik, minden élő haldoklik.
Paul Auster
-
Ami tudatos, az ki van téve az enyészet kényének-kedvének, de ami tudat alatti, az nagyjából örök és változatlan. Mint ahogyan a sírleletek fennmaradása is annak köszönhető, hogy valamikor eltemették ezeket.
Sigmund Freud