Oszlopa romlandó, mint minden emberi kézmû, ámde örökre megáll oszlopa tetteiben. S míg az sírja fölött némán bizonyítja halálát, addig ezek fönnen hirdetik, hogy neve él.

Kapcsolódó idézetek

1. A munkás halandó, a munka halhatatlan.
2. Mely az időt tuléli, halhatatlan; Él az ecsetben, hangban és a dalban. Halandó ember csak a föld pora; De a müvészet meg nem hal soha! Reviczky Gyula
3. A romok mindig arra szolgáltak, hogy perspektívába helyezzék a dolgokat, hogy jelzést küldjenek a természetnek az emberi világról, a történelemről, hogy jelezzék, az ember alkotásai mulandóak.
4. A halált örök erő intézi, s aki a gyilkolást helyette végzi, mintha elfoglalná az ácsmester helyét: aki az ácsmester helyett hasogat, gyakran megsebzi kezét. Lao-ce
5. Örökké a világ sem áll; De amig áll, és amig él, Ront vagy javít, de nem henyél. Vörösmarty Mihály
6. Valaminek maradnia kell (...), egy horgony, mely tart, s nem engedi elpusztulni, és visszahúzza az embert. Erich Maria Remarque
7. A szobor mozdulni látszik, mégis mozdulatlan. A világ megváltozott, mégis ugyanaz maradt.
8. A halál és az élet együtt él bennünk, minden másodpercben újra és újra megharcolva az uralomért, és ha az élet veszít, a testünk cserbenhagy bennünket. De ez nem jelenti azt, hogy nyom nélkül eltûnünk. Mindenki, aki valaha ezen a világon élt, nyomot hagyott benne, és bár testét sírba viszi, tudását és szellemiségét megőrzi az utódai számára.
9. Minden állandó mozgásban van, és noha egy fal két téglája egyformának látszik, sosem lesz azonos a kettő. És ami még fontosabb, ugyanaz a tégla sem marad ugyanaz. Elhasználódik, észrevétlenül szétmállasztja a levegő, a hideg, a meleg, az eső, és ha évszázadokon keresztül figyelemmel kísérhetnénk, végül csak a hûlt helyét látnánk. Minden élettelen dolog szétforgácsolódik, minden élő haldoklik. Paul Auster
10. Ami tudatos, az ki van téve az enyészet kényének-kedvének, de ami tudat alatti, az nagyjából örök és változatlan. Mint ahogyan a sírleletek fennmaradása is annak köszönhető, hogy valamikor eltemették ezeket. Sigmund Freud