Rengeteg életmentő dolgozik, és ők gyakran, anélkül, hogy tudnának róla, nagyon kiszolgáltatottak, ha valami nem sikerül vagy végzetes kimenetelû lesz. Ez egyfajta vakfolt a szakterületünkön: sokat tudunk a traumákról, a szorongásról és a depresszióról, de gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy mindez velünk is megtörténhet.

Kapcsolódó idézetek

1. Senki sem tud normálisan mûködni anélkül, hogy megtapasztalná a szorongást - ez életünk lényeges része. A szorongás segít, hogy elérjük a céljainkat és elkerüljük a kudarcokat a munkánkban, a kapcsolatainkban és a magánéletünkben.
2. Az egészségügyi ellátás csodálatos szakma azoknak, akik szívesen segítenek másokon, de létezik árnyoldala is. Rohansz, vigasztalsz, fontosak számodra a betegek, gyakran még munkaidőn kívül is beugrasz hozzájuk, de nem mindenki értékeli a jó szándékot.
3. A pszichológusi pályán kevés az ember sikerélménye. (...) Mert a "gyógyultak" eltûnnek, felszívódnak. Nem tudhatjuk meg, mi lett velük. De a kudarcos esetek visszajárnak. (És esetleg szemrehányást tesznek.) Hol testi valójukban is, hol úgy, hogy csak bennünk "kísértenek". Mérei Ferenc
4. A fájdalomnak, valami nagyon is fontos szerepe van a maga életében. Lehet, hogy valamit megold maga helyett. Ez a betegség előnye. (...) Gyakran előfordul, hogy valamit nem akarunk megtenni. Ilyenkor nincs elég erőnk felvállalni a döntésünket. Sőt, gyakran nem is tudjuk, hogy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor a betegség segít nekünk. Megbetegszünk és nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk. És ami fontosabb, hogy a felelősség terhét is leveszi a vállunkról. Nem kell felvállalni a döntésünket.
5. Sokan közülünk nem is tudnak a bennük lakozó erőről, vannak, akik nem törődnek vele, vagy egyszerûen hihetetlennek vélik; s többnyire önmagunk helyett másoktól, társadalombeli helyzetünktől várjuk a segítséget. Shirley Maclaine
6. Bizonyos eseményekről egyszer csak kiderülhet, hogy átjáróként mûködnek az ember életében, egyik életszakaszból a másikba. És nem csak azokra a lépésekre gondolok itt, amelyeket az ember szándékosan tesz, mint mikor mondjuk elköltözik otthonról, elvállal egy új állást, vagy egy nyári délután hozzámegy ahhoz, akit szeret. Hanem a váratlan eseményekre is; egy telefonra az éjszaka közepén, balesetekre, rizikós döntésekre, melyek nem jönnek be.
7. Mindannyiunknak van vakfoltja. Mindnyájunkkal megesik, hogy meggondolatlanul cselekszünk, anélkül, hogy tekintettel lennénk mások érzéseire. Ám még ha alaposan meg is fontoljuk minden tettünket, akkor sem láthatjuk előre mások reakcióját.
8. Az élet tele van kellemetlen megrázkódtatásokkal, és ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk, és amikor a szívünk kihagy egy pillanatra, a kérdés mindig az, hogy vajon túléljük-e.
9. Ami megadatott nekem, sok más ember életében hiányzik, és úgy gondolom, hogy ezáltal akaratlanul én is a gonosz oldal része leszek. (...) Hiába nem tehetek róla, hogy az a másik nálam hátrányosabb helyzetben van, ez nem mentesít a felelősségtől, hogy a tudásom szerint segítsek és empátiával forduljak feléjük. Jordan Peele
10. Az orvoslás, ahogy én tapasztaltam, furcsa és sok szempontból nyugtalanító szakma. A kockázat nagy, és az önkényes döntések száma szinte végtelen. Elkábítjuk az embereket, tûket és csöveket vezetünk a testükbe, vegyi anyagokkal manipuláljuk őket, felnyitjuk a testüket. Tesszük mindezt a szakmánkba és a szakmai tudásba vetett hittel. Azonban amikor a szakma közelébe kerülsz - elég közel ahhoz, hogy lásd az összeráncolt homlokokat, a kételyt és a tévedéseket, a kudarcokat és a sikereket -, kiderül számodra, hogy milyen zavaros, bizonytalan és meglepetéseket tartogató dolog is az orvostudomány. Atul Gawande