Ugrás a tartalomra
Robert Frost azt írta: "A két út a sárga fánál találkozott, sajnálom, hogy nem mehettem végig mindkettőn." Azt mondják, hogy csak egy utat követhetünk, de vannak elágazások, amikor választanunk kell.
Kapcsolódó idézetek
-
Minden pillanatban két út van előttünk; ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk, merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, de lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni, melyik a jobb.
Alexander Fleming
-
Van az úgy: megy az ember valahol, erdőben, vagy mezőn, és egyszer csak keresztúthoz ér. A környéket nem ismeri. Melyiken menjen tovább - nem tudja. De mennie kell. És olyan nehéz a választás, hogy a szíve is belesajdul az embernek. Fáj még akkor is, amikor továbbmegy. Azt gondolja: "Jó úton megyek-e? Hátha a másikon kellett volna?" Így van az életben is, azt hiszem, tudni kell, melyik utat válasszuk.
-
A sors útjai kifürkészhetetlenek. (...) Vannak benne elágazások, számtalan út és számtalan végződés. Szabadon kiválaszthatjuk a nekünk tetsző útvonalat.
Dean Ray Koontz
-
Sokan mondják, hogy "muszáj változtatni", de ez csak egy utat jelent. Egy út megléte pedig még nem jelenti a szabadság meglétét. Két út közül már lehet választani. Eleve nem lehet mindenki boldog, az csak keveseknek jár.
Csernus Imre
-
Két út vált szét az életem felénél,
Egy bölcs ezt mondta:
Én a járatlanabbat választom;
És ez minden pillanatot megváltoztatott.
Larry Norman
-
Két út van az életben. Az egyik, hogy nyersz vagy tanulsz. A másik pedig az, hogy egészen a (...) sírig csak vesztesz.
-
Csak néhányszor fordul elő egy férfi életében, legfeljebb kétszer-háromszor, hogy válaszút elé érkezik, és el kell döntenie, merre menjen. Ha az egyik irányba megy, bármelyik lányt megkaphatja. Ha a másik irányba megy, egyetlen nőt kell szeretnie, ki tudja, talán élete végéig. Most úgy érzem, ha a második utat választaná, sok jóról maradna le, viszont sokkal többet kapna cserébe. Boldog lehetne. (...) Én most az egyszer a második utat választom.
-
Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.
-
Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút.
-
Az ember nem járhat egyszerre két úton. Ha megpróbálja, kettéhasad.