Sebzett vagyok, És könyörtelen, A világ egyre csak Pöröl velem. De Te megláttad, Hogy kábultan Bámultalak, És felragyogott a Nap.

Kapcsolódó idézetek

1. Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. Edda
2. Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Ady Endre
3. Vérem rohan, lüktetve szét az égen, új hullámzással bíbor a világ, lenni! - ragyogva szemed szerelmében, nem fontos semmi, csak szomjazni rád.
4. Nem tûntem el, Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel. De kinyílt lassan a szem, Most is rád ragyog, Könny reszket benne, Mert látom, hogy vak vagyok. Ákos
5. Amivel magamhoz kötnélek, csak engem fojt, vág, köt a gúzs. Én fuldoklom, már alig élek, s Te egyre jobban szabadulsz. Váci Mihály
6. Ragyog a nap a szemeidben, beragyogja a napomat, engemet is beragyog. Zágorec-Csuka Judit
7. Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel, A világ csak rángat engem, a karod ringat el. Ákos
8. Mindkettőnket megsebeztek. De meggyógyítjuk egymást. Melletted talpra tudok állni. Erősebbé teszel. Egy új életet adsz. Nem akarlak elengedni többet. És nem is tudlak.
9. Ah nem tudlak elkerûlni, Mert szivemben vagy; S szép, mint hajnal szép világa, De - kegyetlen vagy. Vörösmarty Mihály
10. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.