Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel, A világ csak rángat engem, a karod ringat el.

Kapcsolódó idézetek

1. Körbezárnak rég a falak, Kezeden a lánc, nem vagy szabad. Nem figyel a Föld, csak forog, Nem érez a szív, csak dobog. Oroszlán Szonja
2. Körbezárnak rég a falak, Kezeden a lánc, nem vagy szabad. Nem figyel a Föld, csak forog, Nem érez a szív, csak dobog. Oroszlán Szonja
3. Amivel magamhoz kötnélek, csak engem fojt, vág, köt a gúzs. Én fuldoklom, már alig élek, s Te egyre jobban szabadulsz. Váci Mihály
4. Átölellek... két karomat köréd fonom, magamhoz húzlak, szorosan átölellek. És átölelem beléd az érzéseimet. A szívem dobbanását, a lelkem rezdülését, az életemet. A vágyaimat, álmaimat, egész lényemet. Átölelem. Beléd. És átölellek. Téged. Magamba. Csitáry-Hock Tamás
5. A két karommal átfoglak, mintha ölelnélek, pedig csak kapaszkodom.
6. Érzem, hogy már rabom vagy, s Tiéd már szabadságom. Olyan szorosan foglak, hogy lélegzetre vágyom! Váci Mihály
7. Csak adj egy okot, Hogy szívem tovább dobogjon. Ne aggódj, biztonságban vagy itt, karjaimban. Ahogy a világ darabokra hull körülöttünk, Nem tehetünk mást, mint kitartunk... One Ok Rock
8. Hosszú álomból ébresztettél fel. Lehet, álom csak, mikor két karod átölel. Veled érzem úgy, hogy a lelkem súlytalan, szívem meztelen. Zuhanunk, szoríts most engem. Caramel
9. Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át, Fáradt, gyenge napjaimon vezess át. Csak fogd a kezem, s maradj Mellettem, amíg érzed, Hogy zajos a világ.
10. Magamhoz vonnék néha valakit Közel, közel, Közel hozzám a félelmes magányba. De szegett szárnyként visszahull a két kar, És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát Nem a szív dirigálja. Reményik Sándor