Soha nem érezzük magunkat olyan kicsinek, mint amikor a hatalmas vörös- és mamutfenyők között sétálunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Sehol sem érezheti magát az ember jobban elhagyatva, mint rengeteg ember között. Zilahy Lajos
2. Valahányszor igazán magunkra találunk: gyermekek vagyunk. Ady Endre
3. Nincs nagyobb magány, mint amit másokkal szemben érzünk. Henri Loevenbruck
4. Soha nem találnánk önmagunkra, ha nem lennének magányos perceink.
5. Olyanok vagyunk, mint a hópelyhek, egyediek és összetettek.
6. Sosem zárjuk le igazán a kapcsolatunkat azzal a hellyel, ahol felnőttünk. Fredrik Backman
7. Törpék vagyunk, akik óriások között vergődnek.
8. Semmi sem tesz minket annyira magányossá, mint a saját titkaink.
9. Miközben hallgattunk, eszembe jutott, amiről még soha senkinek nem beszéltem. Amikor sétáltunk. Csak mi hárman. Én voltam középen. Nem emlékszem, hogy hová mentünk vagy honnan jöttünk. Még az évszakot sem tudom felidézni. Csak arra emlékszem, hogy kettőjük között lépkedtem, és életemben először éreztem, hogy tartozom valahova. Stephen Chbosky
10. Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerûen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tûnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szûkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át. Karinthy Frigyes