Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő.

Kapcsolódó idézetek

1. Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Õt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el. Becca Fitzpatrick
2. Nem törülhetünk ki senkit szívünkből anélkül, hogy a helyen, hol egykor neve állott, egy setét folt ne maradna vissza. Eötvös József
3. A felére sem emlékszünk annak, amit a suliban tanítottak, de mikor szenvedésről van szó, és azokról, akik okozták, mindannyiunknak olyan az emlékezete, mint egy elefántnak.
4. Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordítunk időt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szívünkben vannak akkor, amikor még esélyünk van rá.
5. Õ ott van minden csepp könnyben, Õ ott van minden halk szóban, Õ ott van minden lágy szellőben, Õ ott van minden boldog nőben, De nem, nem az enyém. Hobo Blues Band
6. Ha azt kérdezed, hol lehet manapság igazi szeretetélményt találni, gondolkodás nélkül azt felelném, hogy a ravatalozókban. Ott, utólag, amikor már vége a sztorinak, jövünk rá, hogy Õ volt AZ! Amikor hiányzik, amikor a hétköznapi unalomból és dulakodásból átlép a történetünk az Örök Fénybe, jövünk rá, kit vesztettünk. Müller Péter
7. Nem fontos, hogy az országúton poroszkálva haladjunk, fontosabb tán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.
8. Népszerûbb lettem, mint egy csomag mentolos szájfrissítő a hagymafesztiválon. Kathy Lette
9. Az a probléma a saját magunkat lelkesítő szavakkal, hogy a szívünk mélyén tudjuk: nem igazak. Sophie Kinsella
10. Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos. William Shakespeare
11. Mindenkinek van egy élet-könyve, ahol a sors rója egymás után a sorokat, és más embereket is beleír a sorsunkba, egy-egy oldalt szentelve nekik. Az én könyvemben még a margóra is a te nevedet írta. Zakály Viktória
12. Túl sokszor ragaszkodunk ahhoz, hogy úgy szeressük az embereket, ahogy mi akarunk szeretni, ahelyett, hogy úgy szeretnénk őket, ahogy szükségük lenne rá.
13. Arra tanítanak, hogy csak a jelentős pillanatokra emlékezzünk, pedig a kis lépések, amik odáig elvezettek minket, ugyanolyan jelentősek. Visszatekintve észrevesszük, hogy nem csak a jó dolgok, hanem a rosszak is meghatározták, hogy kik vagyunk és hogy kik leszünk.
14. Mi az ember, ha nem emlékei összessége? Csupán egy történet vagyunk, amit megélünk. Egy mese, amelyet önmagunknak mondunk el.