Sokféle vadászat van. Némelyek hozományra vadásznak, mások csődtömegekre. Van, aki lelkiismereteket hálóz be, van, aki gúzsba kötve adja el az előfizetőit. Aki tömött tarisznyával tér haza, azt üdvözlik, ünneplik, befogadják az előkelő társaságba.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki siet és mohón vadászik, nem ér rá a vadászsikert értéke szerint megbecsülni, nem ér rá boldognak lenni és az igazi vadászéletnek örülni, elmulasztja meglátni, észrevenni mindazt, ami a vadászatban a legszebb s amit néhány sor betûvel leírni, az avatatlannak megmagyarázni nem lehet. Nadler Herbert
2. Ki boldogságot vadász, árnyékot vadász. Kölcsey Ferenc
3. Akármilyen is a vadász, először legyen - ember! Ember, akit nem az ölés, a pusztítás élvezete hajt, hanem csak a golyóra érett, selejtezendő vagy életveszélyesen támadó vadra emel fegyvert, vagy pedig a tudományos ismeret, gyûjtés sarkallja, és akinek biztosan hordó fegyvere csak akkor dörren, ha a célgömb a vad testének azt a pontját takarja, ahol a golyó villámcsapásként teríti le az állatot... Akinek szívós kitartása, fáradhatatlansága, bátorsága - szerénység mögött rejtőzik, és akinek soraiból a természet és minden élőlény: ember és állat iránt meleg szeretet árad.
4. Az az életforma, melynek kiindulópontja a pénz törvénytelen megszerzése, ismert kockázattal jár. Ahol a ragadozó mértéktelenül zsákmányol, ott előbb-utóbb a vadászok is megjelennek.
5. Van, aki meglovagolja a szerencsét, kockáztat, nyer vagy veszít. Van, akit ez a hátas ledob magáról. De nem az a szerencsés, aki ideig-óráig nyeregben marad, hanem az, aki megzabolázza a sorsot.
6. Amikor egy magánszemélyt kirabolnak, egy kiváló embert fosztanak meg szorgalma és takarékossága gyümölcsétől; amikor az államot rabolják ki, a legrosszabb, ami történik, az az, hogy bizonyos gazemberek és léhûtők valamivel kevesebb pénzzel játszhatnak, mint azelőtt. Henry Louis Mencken
7. Az ember ragadozó állat, és abban különbözik a többi ragadozótól, hogy saját fajtársait is képes zsákmányul ejteni. Otthon szereti a békét, ugyanakkor szívesen indul vadászni, hogy másokon uralkodhasson. Ennek megfelelően kétféle erkölcsre van szüksége: otthoni célokra egy magánerkölcsre, zsákmányszerző útjain pedig egy nyilvános, közösségi erkölcsre. A két erkölcs szöges ellentétben áll egymással. Ami szégyen az egyik erkölcsi kódrendszerben, az dicsőség a másikban - és viszont. Megbüntethetnek bennünket, ha otthon engedély nélkül fegyvert tartunk, de ugyanaz az állam, amely bennünket büntet, a munkánk által megtermelt jövedelem jelentős részét a legaljasabb gyilkos eszközök előállítására fordítja - olyanokra, mint a harci gázok, a napalm, a fulladást vagy a növényzet pusztulását okozó szerek. Szent-Györgyi Albert
8. Csatában elesni nem valami méltóságteljes dolog. Többnyire nem egyéb, mint hogy az ember húsát cafatokra tépik, és vérét szétfröcskölik, ami végeredményben inkább piszkos, mint felemelő dolog. Ám annál nagyobb, szinte édesbús méltósággal jár a gyász - a tehetetlen, reménytelen szomorúság, amellyel az a bizonyos sürgöny áraszt el egy-egy családot. Itt nincs mit tenni, nincs mit szólni, és csak egyetlen remény van: hátha nem szenvedett sokat! Istenem milyen csüggedt, milyen utolsó remény is ez! És az is igaz, hogy mindig vannak emberek, akik - mikor gyászuk kezdi elveszíteni zamatját - szelíden áttolják a büszkeség érzelmi körébe, és egyre magasabban hordják az orrukat, egyre nagyobb embereknek tartják magukat gyászuk és veszteségük alapján. És ezek közt olyan is akad, aki a háború elmúltával tőkét kovácsol gyászából és veszteségéből. Mindez csak természetes, mint ahogy egészen természetes, hogy egy ember, akinek életfunkciója az üzlet, a háborúból is pénzt akar kifacsarni. Ezért még csak nem is hibáztatja senki, legfeljebb elvárják tőle, hogy zsákmánya egy részét hadikölcsönbe fektesse. John Steinbeck
9. A fedezékben a vadász Száz kamuflázs közt csúsz és mász, Még hápogást is imitál, Hogy hasson a csalimadár. Így pörgeti felnőtt agyát, Hogy rászedhessen - egy kacsát. Frederic Ogden Nash
10. Minden vagyonom elfér a nyeregtáskában. És ez jól is van így. (...) A legtöbb ember tulajdont akar. Földet, bőröndöket, kinek mi kell. Az ad nekik biztonságot. Pedig azt könnyû elveszteni. És a végén úgyse marad más az embernek, csak egy történet. Az legyen minél jobb!