Superman egy elkényeztetett vállalkozógyerek, akinek minden alapból sikerül és aki azt flesseli, hogy minden nap megmenti a világot, közben egy nőt nem tud felszedni. A cuki kis Mario meg ugrál a kis téglákon és néha leesik, de egyre ügyesebb lesz, és ha kudarcot vall, újrakezdi, és örömmel szökdécsel a világban, aztán végül úgy kiokosodik, hogy minden pályát simán megcsinál. A világot nem menti meg, de leköt néhány évre, ahogy emlékszem. Plusz az életre is megtanít. Nem lehet úgy Mariózni, hogy Mario egyáltalán nem eshet le, hanem tökéletes biztonsággal végiggyalogol a pályán. Õszintén, élveznéd? Na, látod, hogy nem. Hát akkor a sorsodtól se várd el, hogy ilyen hülye, unalmas minimál-forgatókönyvvel találjon meg. Aztán kiderül, hogy a legutolsó pályának nincs megoldása, és akkor már nem is érdekel az egész, elmész doomolni. Így hal meg Szupermárió, boldogan és röhögve, csak amiatt, mert már nincs több dolga az életben, nincs olyasmi, amivel hasznos lehetne.