Ugrás a tartalomra
Süssön a nap
Ragyogjon
Nincs ennél szebb
Azt mondom
Lelkem szárnyal
Egyszeribe
Tavaszt kérek
Reggelire.
Kapcsolódó idézetek
-
Szép vagy. Ahogy régen. Ahogy mindig. Ahogy most is. De most még szebb. Akkor is, ha bent vihar dúl, ha nem sima a víztükör, ha nem ragyog a Nap, ha... és ezért költözni kell. De most nem a belső ragyogásnak kell kiköltöznie arcodra, szemeidbe, mosolyodba. A külső ragyogásnak kell beköltöznie lelkedbe.
Csitáry-Hock Tamás
-
Süt a nap, nehogy szomorú légy,
Ez lehetne százszor is rosszabb.
Süt a nap, kicsit nevet az ég,
Még gyönyörû dolgokat hozhat.
-
Lesz még nap fenn az égen,
Lesz még virág a fákon,
Lesz még a lelkemben béke,
Jön még a szememre álom.
-
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
Petőfi Sándor
-
A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.
Csitáry-Hock Tamás
-
Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe`;
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.
Reviczky Gyula
-
Friss élet villan, nincs idő! Hömpölygő ár, életöröm!
Villan az élet, szédítő! Égből az ár, varázslat száll!
Hajnali csillag, napsugár! Égből az ár, varázslat szállj le!
Hajnalodik, ragyog a táj! Élet virul, örülj, világ!
Nap, süss le! Összeérünk!
-
Lassan, de biztosan érkezik a tavasz,
néha már a nap is felragyog.
"Lehetne már nyár... ez nem panasz..."
- mondja a szívem, és halkan felvacog.
-
Mosolygó nyári nap sugára
Hulljon rád, nyájas fénnyel áldva!
-
Édes testvér, azt kivánom:
Lengjen körül sok szép álom,
S mit megér az álmodó,
Hadd kövesse szebb való!