Számos elvált nő állítja, hogy amikor elkezdte szervezni a szertartást, még biztos volt az érzéseiben, és mire az oltár elé került, már nem.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbb nő elkötelezett az elképzelés mellett, miszerint ők átélhetik az érzelmeiket, összetörhetnek és darabokra hullhatnak, és ez egészséges. A férfiak azonban nem készülhetnek ki.
2. Akik elválnak, később, évek múlva is, mikor minden emlék hamu és kihûlt láva már, kissé izgatottan beszélnek az eseményről. (...) Úgy beszélnek, fojtott lelkendezéssel, mintha még tartana a kapcsolat, ágy és asztal és együttélés nélkül is, mintha még joguk és módjuk lenne számon kérni a másikon valamit, amit nem adott vissza, amit elrejtett vagy ellopott, nem volt eléggé gavallér... még mindig követelnek valamit a másikon. Mit követelnek? Nem tudják pontosan, félrenéznek, morognak. Aztán eszükbe jut: a boldogságot követelik. Márai Sándor
3. Az a baj, hogy a házas férfival kezdő nők többsége kétségbeesetten akar hinni abban, hogy majd ő lesz a kivétel, aki miatt elválik a szeretője. Kétségbeesetten ragaszkodik ehhez, hiszen már látott erre példát. Csak azt felejti el, hogy minden elvált nős férfira jut egy másik nős férfi, aki viszont nem hagyta el a családját, hiába hitegette hosszú-hosszú éveken keresztül a szeretőjét.
4. Amikor az ember már tényleg megházasodott, kielégült ez a szükséglete, csak akkor gondolkodhat el azon, hogy tényleg meg akart-e házasodni, vagy nem. Csak az a baj, mire rájön, hogy megkaphatja a szerelmet, már meg is házasodott, és annak a visszacsinálásához már rengeteg kegyetlenségre meg adminisztrációra van szükség, pusztán azért, mert nem tudta, hogy ha majd meglesz, nem is kell neki. Taffy Brodesser-Akner
5. Ha egyáltalán változott valamit, csak még sugárzóbb lett, még érzékibb, még nőiesebb. Nem tudtam hová lenni. Gondolom belül csalódásra készültem, azt hittem, hogy az idő meg a szerelmem olyanná formált egy emléket, amihez nincs az a nő, aki felér. Christopher Moore
6. A pároknak még a ceremónia előtt érdemes lenne megtervezniük az esküvőjüket, és csak akkor belevágniuk a házasságba, ha még mindig kedvelik egymást. Dan Ariely
7. Mellette ülve éreztem, hogy ugyanúgy szeretem, mint az esküvőnk napján, de ahogy ránéztem és észrevettem, hogy szomorkásan oldalra siklik a tekintete, hirtelen ráébredtem: lehet, hogy ő már nem is szeret engem. Nicholas Sparks
8. A szerelmi kapcsolatainkban érzelmileg kiszolgáltatottá válunk, ezért a szakítás veszteségélménye rendkívül megrázó. Fel kell dolgoznunk, hogy nem kellünk, nem eléggé kellettünk a másiknak. A legtöbben úgy élik meg, hogy egy részük meghal ilyenkor, ami pótolhatatlan, és ami így, ebben a formában már nem lesz újra. Minden ilyen csalódás arra késztet, hogy legközelebb óvatosabbak legyünk, hogy ezt ne tehessék meg velünk.
9. Amikor megnősülsz, elveszted a barátaid közül azokat, akiknek nem tetszik a választásod. Amikor elválsz, elveszted a maradéknak a felét, mert a feleségek félnek a rossz példától. És később az utolsó negyednek a felét is, ha netalántán újranősülsz. Hervé Bazin
10. Vannak, akik sokéves házasság után válnak el. Ez mindössze annyit jelent, hogy az együtt töltött hosszú idő alatt sokat változtak, és ami egykor boldogságot jelentett, az nem marad feltétlenül örökre szóló örömforrás. Hiszen emberek vagyunk, változhatunk.