Ugrás a tartalomra
- Szívem, tudom, hogy neked most úgy tûnik, hogy a szépség a legfontosabb dolog a világon, de hidd el, nem az.
- Te modell voltál!
- Igen, az voltam. És világéletemben mindig dicsérgettek, hogy milyen szép vagyok, úgyhogy én soha nem gondoltam, hogy keményen kell tanulnom, vagy barátságokon dolgoznom, pláne nem önmagamon, soha. Majd abbahagytam a modellkedést és rájöttem, hogy belül üres vagyok. És nem akarom, hogy te is ilyen légy. Azt akarom, hogy bátor legyél és vicces és ötletes. Nem csak egy burok. Legyen igazi klassz, gazdag belsőd. Megígéred, hogy megteszed magadért?
- (...) Mikortól sminkelhetem magam?
- Tudod mit? Akkortól, amikor rájössz, hogy igazából nincs rá szükséged.
Kapcsolódó idézetek
-
Néha ma is nehéz kimondanom magamnak, hogy szép vagy, pedig ez fontos. Minden embernek úgy kellene élnie, hogy a tükörbe nézve ezt mondhassa magának.
-
A világban (...) számtalan szépség van, amiket magamba gyûjthetek, s eggyé válva szépítik az életet. De hiába minden szépség, ha a legfontosabb hiányzik belőle. Mert akkor ízetlen, használhatatlan, élvezhetetlen az egész. Ha te hiányzol belőle.
Csitáry-Hock Tamás
-
Az igazi szépség titka, hogy elfogadd önmagad. Ez csupán tőled függ. Mindig kéznél van. Sosem változik, mert bármit teszel, nem leszel a magad szemében sem több, sem kevesebb.
-
Régebben azt hittem, a szépség a test milyenségétől függ, de ma már tudom, hogy nem így van. A szépség nem más, mint a készség, hogy észrevesszük és befogadjuk a világ szépségét.
-
Szép vagy. Számomra gyönyörûség nézni a szép embereket, és egy ideje úgy döntöttem, hogy nem tagadom meg magamtól a létezés egyszerûbb örömeit. Különösen, miután voltál olyan kedves rámutatni, hogy mindez a feledésbe és hasonlókba torkollik.
John Green
-
Felesleges a csodaszép fiúkkal foglalkozni. Maradjanak meg barátnak, de többre nem érdemesek. Minek? Most őszintén. Szükséged van neked arra, hogy egész életedben attól rettegj, hogy mikor csapja le a kezedről valamelyik szőke kis barátnője? Nem. Így hát érdemes nyitott szemmel járni, és nem a külsőségeket előtérbe helyezni.
Oravecz Nóra
-
Egész életemben azt akartam, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemnél, minden sikeremnél, minden kudarcomnál az jutott eszembe: mit gondolhatsz rólam. És szerintem elég jól csináltam a dolgokat. Tudom, mi az élet. Tudom, mire voltunk képesek. Azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, hogy mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Hogy akarom-e, hogy elfogadd ezt, támogass és büszke légy rám emiatt? Igen, akarom. De ha nem akarsz az lenni, akkor engem most már nem érdekel. Talán most először. Tudd, hogy ma volt az utolsó alkalom, hogy hülyének neveztél, és úgy beszéltél velem, ahogy. Szeretlek..., de ha nem tudod ezt elfogadni, ha nem fogadod el a döntéseim, akkor többé nem látogatlak meg.
-
A szépség belülről fakad. Lehetnék én akármennyire kigyúrt, ha belül nem lennék szép, a lelkemben nem lakna mûvészet, muzsika és tartalom, akkor ez a test üres porcelánbaba lenne.
-
Szerintem szép vagy... szerinted nem. Pedig ugyanazt látjuk. Csak nem ugyanúgy. Mert ha önmagadat nézed, csak a szemeddel látsz. Ha a másikat, akkor a lelkeddel is. Ezért lehetsz örökre elégedetlen a tükörben látott képpel, és ezért tarthatom én ugyanezt a képet a világ legcsodálatosabb látványának. Téged.
Csitáry-Hock Tamás
-
A szépség teljesen relatív. Egyik nap szépnek látom magamat, a másikon kevésbé. Egyik nap szépnek látok valamit, a másikon már nem tetszik. Egy állandóan változó, képlékeny helyzet ez, amelyet feleslegesnek érzek viszonyítási alapnak tekinteni az életben.