Ugrás a tartalomra
Szokták mondani, hogy az, amit mondok, az én felelősségem, ahogy te értelmezed, a tiéd. Ez a nagy "bölcsesség" tipikusan arra jó, hogy ne vállaljuk a felelősséget akkor, amikor a másik a szavaink (vagy a tetteink) nyomán megbántva érzi magát. Sokszor nem az a lényeg, hogy mit mondunk, hanem az, hogy azt hogyan mondjuk. Nem a mi dolgunk tutujgatni másokat. De a mi dolgunk, hogy érzelmileg hogyan tálaljuk a mondandónkat. Lehet alázva, dühöngve, leszarva, és lehet szeretettel, tisztelettel és kedvességgel is. Kevesebb sérülést okoznánk másoknak, önmagunknak és a kapcsolatainknak, ha a másokkal történő interakciók során szem előtt tartanánk egy lényeges dolgot. Úgy hívják: együttérzés.
Kapcsolódó idézetek
-
Sokszor az önértékelésünk teljesítményhez kötődik: remekül vagyunk, ha sikereket érünk el, és gyötrődünk, ha valamiben kudarcot vallunk. Jojózik az önbecsülésünk attól függően, milyen érdemjegyet adtunk magunknak. Az együttérzés azonban arra tanít, hogy egy-egy kudarc nem az egész lényünk csődje, csupán annyit jelent, hogy azt az egy dolgot elbaltáztuk. Aki könyörületesebb önmagával, könnyebben kér bocsánatot, és hamarabb látja be, ha hibázott. Az önbecsülése nem forog kockán, mert nem gondolja magát alapjában véve rossz embernek vagy csődtömegnek. Ha valaki nem tud önmagával együttérezni, általában dühbe gurul, ha rámutatunk egy hibájára, mert ezzel azt a tudatot tápláljuk benne, hogy nem elég jó.
Ruby Wax
-
Sokszor hasonlóan bánunk másokkal, mint ahogy magunkkal. Ha a saját fájdalmunkkal nem törődünk, esélyes, hogy másokét sem vesszük túl komolyan. Ha durván ítélkezünk önmagunk felett, ugyanezt könnyen megtesszük másokkal is. Önmagunk elfogadása minden együttérzés alapja.
-
Mások boldogságáért nem mi vagyunk a felelősek. Az életben a mi feladatunk az, hogy hûek legyünk önmagunkhoz, minél több tapasztalatra tegyünk szert, és úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának.
Andrew Matthews
-
A valódi együttérzés nemcsak érzelmi viszonyt jelez. Szilárd, az értelmen alapuló meggyőződésből ered. Ezért az igazán együttérző viselkedés még akkor sem változik, ha éppen negatívan fogadják. Az egyetemes önzetlenségből kifejlődik bennünk a másokért érzett felelősség, és ez akként jelenik meg, hogy segíteni akarunk társainknak gondjaik leküzdésében.
Tendzin Gjaco
-
Az együttérzés nem a megbántott ember és az őt megnyugtató másik között létrejövő viszony, hanem két egyenrangú fél kapcsolata. Csak akkor tudunk jelen lenni mások sötét pillanataiban, ha a sajátunkat már megtapasztaltuk. Akkor lesz igaz az együttérzés bennünk, ha megtapasztaljuk magunkban azt, ami minden embert összeköt.
Pema Chödrön
-
Ha kapcsolatban élünk, tisztábban látjuk a saját határainkat, könnyebben meglátjuk az értékeinket és a gyengeségeinket, és olyan egészséges önvédelemre teszünk szert, amely nem engedi, hogy a másik érzelmi mélypontjai a mélybe rántsanak. Szerethetjük a másikat anélkül, hogy az érzelmeink követnék a másikét. A "ha ő szomorú, én is az vagyok" és a "haragszom rá, amiért ő is haragszik rám" nem sokat segít. Időre van szükség, amíg az ember ezt megtanulja.
Steve Biddulph
-
Ahogy kimutatjuk szeretetünket mások iránt, ugyanúgy ki kell mutatnunk szeretetre való igényünket is. Nem várhatjuk el, hogy a többiek - akár a hozzánk legközelebb állók is - mindig tudják és értsék ki nem fejezett érzéseinket. Ha azt akarjuk, hogy megismerjenek bennünket, felelősségteljesen meg kell mutatnunk magunkat.
Leo Buscaglia
-
Az egyik szeretet megfogalmazás, amivel én azonosulni tudok, az az, hogy valakinek úgy tekinted az érdekeit, igényeit, mintha azok a tieid lennének. Olyan fajta egységérzés ez, amiben nincsen semmi káros kodepencia. Egyszerûen arról van szó, hogy amikor a másikkal valami jó történik, az olyan, mint ha veled történne. És megfordítva, ha a másiknak valami fáj, az olyan, mintha neked fájna. Éppen ezért nem tudod bántani azt, akit szeretsz, mert az olyan, mintha magadat bántanád.
-
Nehéz lehet felelősséget vállalni azért a fájdalomért és szégyenért, amit mások akasztottak ránk, de jogos vagy nem, egyedül kell megbirkóznunk ezekkel az érzésekkel. Lehet, hogy nem te vállaltad magadra ezeket a terheket és nem tettél semmit, amivel ezt kiérdemled, de benned vannak és neked kell megbirkóznod velük.
-
Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt "az ő érdekükben" teszed! Néha jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk. Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább kevesebb, mint több igazságot mondj nekik.
Napoleon Hill