Tûnt évek őre, add áldó kezed, s kalauzolj, édes Emlékezet! A jelen? Nincs. Csak az Van, ami Volt, csak amit megjegyeztél.

Kapcsolódó idézetek

1. Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk, Emléked örökké él.
2. A jelen annyi csak, hogy rögtön azután, amikor elmúlt, emlékezetedbe vésed a pillanatot, miközben észrevétlenül elillan a tulajdonképpeni jelen. Bertók László
3. Van az emlék (...). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? Csitáry-Hock Tamás
4. Itt nincsen nappal, nincsen éjszaka, csak emlékek adják az életet, úgy bennem élsz most, mint talán soha, s ha magam védem, téged védelek. Palotai Boris
5. Itt minden volt, itt minden múlt, itt minden visszavár. Itt régi nap nem alkonyult, és nem lett ősz a nyár. A pillanat itt megmarad, hát adjatok kezet, a kis sziget mindig szabad, csak emlékezzetek. Török Sándor
6. Csak a múlton érdemes töprengeni. Ami van, az volt is. És ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő, elfelejtett esztendő.
7. A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.
8. Nincs olyan, hogy valami túl régen volt. Emlékek vannak, amik jelentenek valamit, és olyanok, amelyek nem.
9. Egy ember a múlt, jelen és jövő összessége. De ha már nem vár az, ami eddig várt, amikor a jelen egy üresség: mi marad akkor? Az emlékezet és a történelem. Mattias Edvardsson
10. "Eltékozolt idő" - ezt mondtad, "eltékozolt", és egy szót kerestél mindhiába. Egyetlen szót, egy kimondhatót, amelyet nem ismerhetnek a halottak, amíg élőnek hívják őket. Az álom örökös jelenideje volt. Kezdet nélküli és befejezés nélküli képsor, hierarchia és összefüggések híján, mintha egy mûvészfilmnek lettünk volna elfelejtett szereplői. A teremtés éppen szünetelt. Nem érkezett még el, aki nevet adjon neki.