Ugrás a tartalomra
Talán minden szerelmi történet ilyen. Nem egyenlő felek közötti szerződés, hanem olyan álmok és vágyak kitörése, amelyek nem találnak maguknak kiutat a mindennapi élet normális menetében. Csak dráma lehet a vége, és amíg a tûzijáték tart, az ég is elveszti természetes színét.
Kapcsolódó idézetek
-
A tûz, a lángoló szenvedély tüze nem tart sokáig. Előbb-utóbb kihûl, és átlényegül valami mássá. És ez nem a mi hibánk (...). Minden szerelemre ez a sors vár.
-
A szerelem nem minden ember számára tûzijáték vagy szimfónia.
Fredrik Backman
-
A szerelemnek hirtelen kell érkeznie, villám és mennydörgés között - mint egy égiháborúnak, amely úgy szakad az életre, felforgatja, elragadja az ember akaratát, mint a falevelet, és örvénybe sodorja mindenestül.
Gustave Flaubert
-
Megosztottuk egymással az álmainkat, és rengeteg tervünk volt. (...) Ma már úgy érzem, mintha egy rossz, de múló álom lett volna. Hogyan lehetséges, hogy két ember egymásba szeret, s olyan sok mindent megosztanak egymással, aztán ez az egész szinte egyetlen éjszaka szertefoszlik.
-
A szerelem a vér színes füstje, az érzékiség túlvilági tûzijátéka vagy szivárványa.
Kosztolányi Dezső
-
A szerelem, ha még oly "igazi" is, nem a legmagasabb szintû kapcsolódás ember és ember között. Nem elég stabil. Hullámzik.
Jókai Anna
-
Érjen véget
a szerelem, ha már nem tiszta tett,
áttetsző lobogás, mint láng vagy forrás.
Ha üledéke van, mit felzavar
az első olyan pillanat, amelyben
már nem tudunk békésen egyesülni
valami egyszerûben.
Petri György
-
Az álmok közt az élet olykor játék,
A valóságból nincs több ébredés,
A könnyek közt az érzés folyton fájó,
Csalódásból út a menny felé.
-
Gyakran tévesztjük össze a szerelmet a tûzijátékkal, a drámával és a zûrzavarral. Holott a valódi szerelem csendes, egyáltalán nem mozgalmas. A drámázással összevetve akár unalmasnak is mondható. A szerelem mély, nyugodt... és állandó.
-
A szerelem (...) egy részről szenvedély, más részről nagy színjáték is. Egy szerelemben az ember az összes vágyát meg fantáziáját rávetíti a másikra, és sokszor a saját fantáziájába szeret bele.
Popper Péter