Talán mindig túl hamar választottam a könnyebbik utat, és hagytam, hogy más válasszon engem, ahelyett, hogy én választottam volna.

Kapcsolódó idézetek

1. Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én (...) csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem. Paulo Coelho
2. Életem során elég gyakran tettem (...) olyasmit, amit nem határoztam el előre, viszont sokszor nem tettem meg, amit elhatároztam. Bernhard Schlink
3. Mindig is tudtam, hogy egy nap végül ezt az utat választom majd. De tegnap még nem tudtam, hogy ma lesz az a nap.
4. Életem némely dolgára túl későn került csak sor, némelyikre korán.
5. A sors számtalanszor állított választás elé: kövessem a szívemet, vagy hagyjam magam mögött, és áldozzam fel a szenvedélyt egy olyan életért, amiről azt hittem, hogy rendeltetett nekem. Minden döntésem csak közelebb vitt, és elszakított az általam ismert világtól.
6. Vannak egyszerû döntések, mások mindig kísértenek.
7. Azelőtt mindig könnyen és biztos kézzel tudtam dönteni; rájöttem, hogy ez azért van, mert az ifjúságunkban a kérdés mindig ez: a jobbat vagy a kevésbé jót választom-e. Most már csak két rossz közt választhatok, ezért olyan nehéz a döntés. Örkény István
8. Azt hiszem, mindig is ez volt a bajom. Mindig többet vártam, mint amennyit kaptam.
9. Néha ahhoz sincs erőm, hogy elképzeljem, hogyan alakult volna az életem, ha más döntéseket hozok az úttal kapcsolatban, amelyet most követek.
10. Sok minden történt velem, körülöttem, ezek közül van, amit én magam választottam, és van, amit egyáltalán nem. Csakhogy a kettőt már nem nagyon tudom egymástól megkülönböztetni. Vagyis amiről azt hittem, hogy én döntöttem, annak megtörténte - úgy látszik - már jóval előbb elrendeltetett, még mielőtt én választhattam volna. Olyan érzésem van, mintha egyszerûen csak követném azt az utat, amelyet már valaki kijelölt számomra. Akárhogy is gondolkodom, akármennyire erőlködöm, mindhiába. Vagy talán éppen azért, mert tőlem telhetően igyekszem, úgy érzem, hogy egyre jobban megszûnök én magam lenni. Folyton távolodom a saját pályámtól. És ez rettenetes, kibírhatatlan érzés. Nem is, talán jobb, ha azt mondom: félelmetes. Murakami Haruki