Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Talán nem tudjuk tökéletesen pótolni azt, amit elvesztettünk, de a helyén valami új fog nőni. Ez egy hosszú folyamat, de végbemegy, lassan, de biztosan, amíg meg nem kapjuk, amire szükségünk van.

🎖️ Katonák 🎖️ Katonatiszt
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Emberi természet, hogy helyre akarjuk hozni a töröttet. Talán nem tudjuk pótolni azt, ami elveszett. De valami új nőhet ki belőle. Hosszú folyamat, de megtörténik. Lassan, de biztosan.
  2. Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az életünkből, úgy becsüljük, mintha még abban a pillanatban el is veszítenénk. Hogy azután ez a pillanat milyen hosszúra nyúlik, az már nem feltétlenül rajtunk áll.
  3. Kapunk és veszítünk, de törekednünk kell a hálára - hálával, tiszta szívvel elfogadni mindazt, ami a veszteség után marad.
  4. Az első pillanatban nem mindig látjuk át, hogy mi mutatkozik meg az eseményeken keresztül, (...) de valójában a veszteség is minket szolgál, lehetőséget ad egy újfajta teremtés létrehozására. Ara Rauch
  5. Az élet elvesz, majd újra ad, teljesen természetesen, a maga ritmusa szerint. Ha valami rossz történik, azt hamarosan valami jó követi.
  6. El kell fogadni, hogy változik az ember élete, bizonyos dolgok véget érnek, aztán újrakezdődnek vagy nem kezdődnek, más dolgok lépnek a helyébe.
  7. Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyûlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltûnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel. John Irving
  8. Az élet körbenövi a veszteséget, az új szépen, lassan alakul.
  9. Sajnos, vannak kérdések, melyekre a legjobb szándék mellett sem tudunk választ adni. De talán jobb is ez így. Az idő majd elvégzi a maga munkáját, megérnek a dolgok, mint a gyümölcs, aztán lehullanak maguktól. Lakatos Menyhért
  10. Napról napra, ha nem percről percre zajlanak a dolgok. Mindössze annyit tehetünk, hogy annyi súlyt veszünk magunkra, amennyit csak elbírunk. És ha szerencsénk van, lesz valaki a közelünkben, aki átveszi a többit. Sarah Dessen
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat