Te vagy a vadász és te vagy a vad s távol, a hatalmas: az is te magad. Õ odafönn merev csillámú közöny, és sorsba burkolt lénye idelenn rengés, mely sohasem pihen, s a két arc: az Igaz és a Van összefordul mámorosan, mint a Nap meg a tenger nézi egymást ragyogó szerelemmel.

Kapcsolódó idézetek

1. A vadász és a vad találkozik, és egymásba szeretnek. A természet törvényei szerint el kéne pusztítaniuk egymást - de a szerelemben nincs jó és rossz, nincs építés és pusztítás, csak mozdulatok vannak. És a szerelem megváltoztatja a természet törvényeit. Paulo Coelho
2. A vadász mindenütt ott van; mindig készenlétben van és semmi sem sok neki. A napnak, az évnek minden szakában: éjjel-nappal, hajnalban, alkonyatkor, forró kánikulában, étlen-szomjan, ázva-fázva, veszedelmekkel szembeszállva, nélkülözve és egymagában is; a vadász kint van a természetben s olyan helyeken fordul meg, ahova senki más sem követi, hacsak a vadásztársa nem. A vadász előtt minden nyitva van a természetben. A vadásznak a természetet úgy kell ösmernie, mint a természettudósnak. Bársony István
3. Van a nyíl... A vadász nyila. A vadászé, aki el akarja ejteni a vadat. Aki azért feszíti meg íját és lövi ki nyilát, hogy megszerezze őt. Magának. Meg akarja ölni. Elejteni. Becserkészi, céloz... és a nyíl surranva hasítja a levegőt és talál célba. És a nyíl és a vad története itt véget ér. Ez a nyíl a véget jelenti a megcélzott számára. De van egy másik nyíl. Egy másik, amely nem a véget, hanem a kezdetet jelenti. Egy nyíl, amely célba vesz, és eltalál. Eltalálja lelkedet. És megöl. De nem téged. Nem a lelkedet. Megöl valamit. Az önzést. Mert attól a pillanattól, amikor ez a nyíl eltalál, már nincs benned önzés. Meglátod a Másikat, akinek kezében ott az íj, és már nem te vagy fontos, hanem Õ. Már neki akarsz adni mindent, ami szép, ami jó, mindent, ami te vagy. Mindent, amivel szebbé teheted számára a világot. Mert ez a nyíl a kezdet nyila volt. A szeretet kezdetéé. Igen, van ilyen nyíl. Csitáry-Hock Tamás
4. Éles a szeme a vadnak, ragadozónak, szabadnak. Mint a kék tél s a gyötrelem, világos és könyörtelen. József Attila
5. Olyan vagy, mint egy színpompás vadvirág, aki a legcudarabb körülmények között is kitart a viharos szélben és a tomboló hőségben, de ha valaki közel merészkedik hozzá, inkább lehullajtja szirmait, mintsem megszelídüljön. A. O. Esther
6. A jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség (...) furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt mûködnek, az egyik el se képzelhető a másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitûnő a szeme, ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát. Ellentétek, az igazi, két ellensarki vég, de mindig természetes kölcsönhatásban vannak. Kosztolányi Dezső
7. A világ kétféle emberre oszlik: a vadászra és a vadra.
8. A vágy mint éhes ragadozó ûz téged, bárhol is vagy. Még az erdő mélyére is eljut. Erős, szívós, kíméletlen, nem ismer fáradtságot, nem adja fel. Murakami Haruki
9. Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tûnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok. Virginia Woolf
10. Kegyetlenül reád mosolyog a szerencse, s ha remegve elfordulsz előle, utánad siet, hogy aztán megalázzon és kiraboljon a sors. Márai Sándor