Te vajon képes vagy rá? Képes vagy erre a közömbösségre? Én azt hiszem, nem. Azt hiszem, mindig is foglalkoztatni fog valami. Kapaszkodni fogsz az életbe, és nem veszel tudomást a halálról, amelyből minden élet származik. Keresni fogod a szerelmet, féltékeny leszel és bosszút akarsz állni, mert tündöklő színeid mélyén a kétségbeesés sötét tengere rejlik, és mert a te utad a szenvedély útja.

Kapcsolódó idézetek

1. Addig, amíg magad körül keresed a boldogságot, folyton csalódni fogsz. Magadra fognak hagyni, boldogtalan leszel, és bizony teljesen mindegy lesz számodra, hogy a világ mely pontjára mész, valamiért nem fog menni. Keresni fogod a boldogságot, látni akarod, tapasztalni, de egy dolgot elfelejtesz: az otthon nem valami, amit kint találsz meg, az csak benned lehet. De ahhoz bizony ismerned kell magad, tudnod kell, hogy mi tartozik hozzád, és ahhoz bizony néha magadra kell maradnod. Még véletlenül se hidd azt, hogy az élet igazságtalan ilyenkor. Õ csak megmutatja, hogy mire vagy képes, hogy milyen erő van benned. Oravecz Nóra
2. Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerû, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz? Márai Sándor
3. Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle, mert bizonytalanná teszi a jövődet. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyûröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.
4. Ami hibás, az az élet, ami mindig cserben hagy téged, Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek, Így a magány - könnyek hadán - talán rád talál végleg. Children of Distance
5. Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörûséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom. Anatole France
6. Megtehetsz mindent, vagy akármit, vagy semmit, és az egész mit sem számít. Találnod kell valamit magadnak, ami mélyen foglalkoztat, ami igazán a szívügyed, máskülönben könnyen letérhetsz a helyes útról, és eltévedhetsz.
7. Már többször is mondtad, hogy a szenvedély perzselésére vágysz, azt akarod, hogy elemésszen a szerelem. Én világéletemben menekültem az olyanok elől, akik ezt várták tőlem, szóval nagyon nem értem, miért is vágysz ilyesmire, de igyekszem elfogadni. Laurell Kaye Hamilton
8. A félelem egyfajta válaszreakció az akadályokra, amiket a világ gördít eléd. Te viszont nem torpanhatsz meg, tovább kell menned, ám mindig legyél kritikus és körültekintő a választási lehetőségekkel. Nem riaszthatnak el a veszélyek - inkább próbáld pozitív energiává alakítani a félelmeidet.
9. A szerelem bonyolult. Sosem földhözragadt vagy hétköznapi. Sosem szokhatsz hozzá. Előbb neked kell kézen fogva vezetned őt, aztán hagynod kell, hogy ő vezessen kézen fogva téged. Nem tudsz ellenállni neki. Úgy ragad magával, mint az áradat. Előbb kisodor a nyílt tengerre, aztán valahol partra vet. Ma keservesen kínlódsz miatta, de ha megszenvedsz érte, a mennybe mész. Elmenekülhetsz előle, de sosem mondhatsz rá nemet. Ez mindenkire egyformán vonatkozik. Amy Tan
10. Közömbösség. Oly sok mindent jelenthet; túl keveset tenni, elfordítani a tekintetünket, a tagadás állapotában maradni. Más helyzetben pedig éppenséggel azt jelenti, hogy túl sok mindent csinálunk, és istenszerû felelősséget akarunk vállalni mások élete felett.