Tegyük fel, hogy egy öngyilkosjelöltnek tálcán kínálják fel a halált - parancsoljon, csak engedje el a korlátot, ezt akkor sem éli túl, ha meggondolja magát! Vajon elengedné? Nem, azt hiszem, öntudatlanul is az életösztön győzedelmeskedne. Ki dobná el magától az életet heveny életveszélyben?

Kapcsolódó idézetek

1. Képzeljük el, hogy egy sakkjátékos valamilyen sakkfeladvány előtt áll, és nem találja a megoldást. Mit tesz? Lesöpri a figurákat a sakktábláról: ez lenne a sakkfeladvány megoldása? Minden bizonnyal nem. Az öngyilkos ugyanígy jár el, eldobja az életét, és azt hiszi, hogy ezzel megoldott egy megoldhatatlannak tûnő életproblémát. Nem tudja, hogy ezzel megsérti az élet játékszabályait - mint ahogyan a metaforánkban szereplő sakkjátékos is figyelmen kívül hagyja a sakk játékszabályait, ahol is egy sakkfeladványt lóugrásokkal, sáncolással vagy ki tudja, miképpen, mindenesetre valamilyen sakklépéssel lehetne megoldani, ám semmi esetre sem az előbb ábrázolt módon. Nos, az öngyilkos is megsérti az élet játékszabályait; ezek a szabályok ugyanis nem azt követelik tőlünk, hogy mindenáron győzzünk - azt azonban elvárják, hogy semmi esetre se adjuk fel a harcot. Viktor Emil Frankl
2. Sohasem szabad alulértékelni az erőt, amit az élni vágyás ad az embernek. Igaz, olykor talán önkínzásnak is tûnhet, a szenvedés és fájdalom végtelenre nyújtásának, de mégis vannak olyanok, akik sosem adják fel, kerüljenek bármilyen reménytelen helyzetbe. Ez az erő lendíti őket túl minden akadályon.
3. Midőn az öngyilkosjelölt átemeli lábát a korláton és visszanéz, rendszerint visszahúzza magát és soha többé nem ismétli meg, mert ha sok kellemetlenség érte is, akkor, abban a pillanatban csak arra gondol, ami kellemes volt és ami kellemes lehet még.
4. Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk - amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes. Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.
5. Aki életre születik, élnie kötelesség. A növények magukat nem pusztítják el, az állatok öngyilkosok nem lesznek, csak az embernek van ilyen "szerencsétlen" hatalma, hogy a halál mellett dönthet. De inkább így fogalmazom: csak az embernek van ily "szerencsés" hatalma, tökéletessége, hogy dönthet saját életének, halálának kérdésében. Teljesítsd kötelességed: dönts az élet mellett!
6. Önként is megadhatjuk az életnek, amire szüksége van, de ki is erőszakolhatja belőlünk. Mi döntjük el, melyik utat választjuk.
7. Rohadt egy egoista dolog az öngyilkosság! (...) Gondolj csak azokra az emberekre, akik megbetegednek, gondolj csak arra, hogy kapaszkodnak az életbe, és mindent elkövetnek azért, hogy minél tovább éljenek. Gondolj azokra, akik lebénulnak, és a végén egy életre egy kerekesszékben kötnek ki, vagy azok, akik elveszítik a gyereküket, a feleségüket, a férjüket. Gondolj azokra, akik a poklok poklát állják ki, úgy szenvednek, azokra, akik a legszívesebben eltûnnének, de a nyomoruk ellenére felkelnek reggel és élnek tovább, szerintem elképesztő hálátlanság, hogy mások, akiknek sokkal több öröm jutott az életben, inkább azt választják, hogy kiugranak az ablakon. És mi lesz azokkal, akik ittmaradnak? Azokkal, akik arra lesznek ítélve, hogy örökké tartó gyászban és megvetésben éljék le az életüket, azokkal, akiknek meg kellett tudniuk, tudomásul kellett venniük, végig kellett szenvedniük azt, hogy akit szerettek, inkább lelépett - velük mi lesz? Ida Hegazi Hoyer
8. A sors úgysem lehetett erősebb a közönyös bátorságnál, amely ellene szegült. Az ember, ha sorsa végképp elviselhetetlenné válik, bármikor megölheti magát. Jó volt ezt tudni, de jólesett tudni azt is, hogy semmi sincs veszve addig, amíg él. Erich Maria Remarque
9. Minden embernek rendelkezésére áll az összes választási lehetőség. Van, aki egy ászt rejteget a kezében, és van, akinek eleve csak vesztes lapokat osztottak. Előfordul az is, hogy hirtelen közlik, zsákutcában jutottál. Game over. De addig is ki-ki maga járja az útját. Még az akasztófa tövében is választhatsz, hogy higgadtan fogadod-e a halált, vagy elgurult a gyógyszered, és úgy lesz véged, hogy lefognak.
10. Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli, akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat és nemeslelkûeket és bátrakat egyformán. Ernest Hemingway