Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!"

Kapcsolódó idézetek

1. - A szárnyaim elfeledték, hogy kell repülni, mert mindig csak megjátszottam, hogy repülök. Van értelme a szárnynak, mely képtelen repülni? - Van, mert a szárnyak őrzik annak az emlékét, amikor még tudtak repülni.
2. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Ezzel egy idő óta komolyan számolni kell. Nem tudod, ki a gyereked, a barátod vagy az idegen, aki leül melléd a villamoson. Lehet, hogy angyal. Müller Péter
3. Szárnyalhatunk. De nem a saját szárnyainkon. Mert a madár szárnyakkal születik. Mi pedig kapjuk a szárnyakat. Kaphatjuk. Ha van valaki, aki őszinte szívvel figyel ránk, aki szeret, akinek érezzük szeretetét, akinek fontosak vagyunk. Igen, ez a szeretet, ez a figyelem, ez a törődés szárnyakat ad. Lélekszárnyakat. Csitáry-Hock Tamás
4. Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!
5. Rögeszme! (...) És hogy annak képzelem magam, aki látszatra, kifelé, az emberek szemében vagyok - ez talán nem rögeszme? Az ő kedvükért hordom csak álarcomat, esküszöm: mint valami igazolványt, felmentést, jelvényt, hogy félre ne tegyenek, ki ne toloncoljanak, le ne tartóztassanak. Karinthy Frigyes
6. Némelyik embernek mintha fogalma se lenne az élet játékszabályairól. Elnézem, hogy némelyik embernek mintha csak arra volna a feje, hogy az orrát meg a sapkáját megtartsa. Néha kifejezetten kínos látvány, olyankor össze kell húzni a függönyt és másfelé fordítani a tekintetet. Kätlin Kaldmaa
7. Mi véd meg engem: hatalom? Meredten ülni aranyon? Lehetne oltalmam a rang? Így leszek ember s nem bitang? Emel-e értem szót a szó? Báránybőrben ragadozó? Vagy tán a szív, az értelem? Lámpásként magammal viszem? Nem óv meg engem, azt hiszem, sehol, semmikor, semmi sem. Élek mégis, mint annyian. És védhetetlen, ami van.
8. Valakit be kell hogy engedj, S bár nem szégyen néha nem érteni, De van, amit el kell hogy engedj, És van, hogy neked kell vitorlát bontani.
9. Minden porcikámban érzem, egészen megváltoztam, másképp látok, másképp lélegzem, mint azelőtt. Még álmomban is élek, a bokám és a csuklóm is másképp mozog, fogni tudok a kezemmel, és örömmel várom a holnapot, mert tudom, hogy mit akarok, az életemnek célja van megint. Bánom is én, hogy mit mondasz erre, mit gondolsz rólam! Az a fő, hogy szárnyam nőtt, és repülni tudok. Hogyne vetném bele magam ebbe a boldogságba minden meggondolás nélkül! Nem vagyok óvatos, nem félek, nem törődöm semmivel, még azzal sem, hogy te csak játszol velem és kicsúfolsz. Erich Maria Remarque
10. Öregszem már... Öregszem... Nadrágom szárát föl kell, hogy szegessem. Válasszam a hajam fülemnél? Szabad barackot ennem, S fehér flanellruhában a tengerpartra mennem? Hallgattam a sziréneket, egymást hívták, nem engem. Úgy hiszem, nékem már nem énekelnek. Thomas Stearns Eliot