Többé-kevésbé mi - te is, én is - vagyunk felelősek a szegénységért, a háborúkért, a bûnözésért, a gyerekek megbecstelenítéséért és a sok-sok ezer autóbalesetért. Miért te és én? Mert a fák, a sziklák, a felhők és a nyulak stb. nem okoznak sem háborút, sem válást. Az emberi viselkedést leginkább maga az ember irányítja.

Kapcsolódó idézetek

1. Problémáink jelentős részét mi magunk okozzuk, mivel nem vagyunk urai önmagunknak. Nem azt mondom, hogy minden rosszért magunkat kell hibáztatnunk, csak azt, hogy nagyobb felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért.
2. A mi felelősségünk emberi lényekként, hogy együttmûködjünk, és egy olyan civilizációt hozzunk létre, amely elég bölcs ahhoz, hogy kinője ifjonti tévedéseit. Amennyiben meg tudjuk ezt valósítani - leszokunk arról, hogy háborúzással oldjuk meg a nézeteltéréseinket, egységesen szállunk szembe az új vírusokkal, visszafordítjuk a globális felmelegedést -, azzal időt és lehetőséget biztosíthatunk magunknak. Lehetőséget arra, hogy felkészüljünk olyan egyszeri katasztrófákra, amelyek egy csapásra eltörölhetnek minket, sőt, esetleg ki is védhessük ezeket. Avi Loeb
3. Az embernek önmagára is gondolnia kell. Úgy vélem, ez nem azonos az önzéssel. Csupán arról van szó, hogy akkor segíthetünk másokon, ha mi magunk rendben vagyunk. Távol a hegyektől, a hétköznapok forgatagában ennek a felelősségnek az elhanyagolása vezethet egy házasság megromlásához, egy gyermek életének félresiklásához, egy vállalkozás bukásához vagy egy ház elveszítéséhez. A hegyekben gyakorta a halál a büntetés.
4. Háborúval nem bosszulhatjuk meg a szenvedéseinket, mert az erőszak erőszakot szül, és az embereket lehúzza saját gonoszságuk és elvakultságuk. Milyen jó is lenne, ha megértethetnénk a gonoszokkal, hogy rosszat csinálnak, ha elfogulatlan és teljes képet adhatnánk nekik! Ez lenne az emberiség igazi diadala!
5. A klímaválságot az ember okozta, és hogy a mi felelősségünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítsük a válság megoldását és mérséklését. Ezt a felelősséget nem háríthatjuk át másra, például nem bízhatunk csupán jövőbeli technológiai megoldásokban vagy csodákban. Ezek soha nem fognak a kellő mennyiségben rendelkezésre állni. Magunkba kell néznünk, és időt kell szánnunk arra, hogy átgondoljuk saját magatartásunkat.
6. Az a baj, hogy férfiak irányítják a világot, és nem nők. A férfiak okoznak minden háborút és vérontást. A nők a békét vívják meg, nem a háborút.
7. Nem hiszem, hogy a háború csak az uralkodók, a nagyfejûek és a kapitalisták bûne. Nem bizony. A kisember is hajlandó harcolni. Ha nem így volna, már régen fellázadtak volna ellene! Úgy látszik, az emberben benne él a pusztítás és öldöklés ösztöne, a gyilkolás és tombolás vágya. Anne Frank
8. Rendkívül érdekes módon sok ember elfogadja, hogy az egész világegyetemet törvények irányítják, de amikor a saját életükről, sikereikről és bukásaikról van szó, akkor sorsról, szerencséről, "szerencsés véletlenekről" beszélnek. Pedig te is a világegyetem része vagy, és a te életed is teljesen azoknak a törvényeknek engedelmeskedik, amelyeknek a Hold, a csillagok és a kertedben növő gaz. És te vagy annak az oka, ami az életedben történik. Te okozod a gondolataiddal. Andrew Matthews
9. Az élet kikényszeríti, hogy az ember játszmákat játsszon. A kérdés csak az, hogy amit az élet kikényszerít, abba mindig bele kell-e egyezni? Az élet a háborúkat is kikényszeríti. Az élet a népek és a vallások közötti ellentétet is kikényszeríti. Most még sorolhatnám, hogy mi mindent kényszerít ki az élet: negatív indulatokat, gonosz cselekedeteket. Mindenre igent kell mondani? Attól, hogy a világ gonosz és züllött, nekünk is gonosznak és züllöttnek kell-e lennünk? Vagy inkább vállalni kell az ellenállás kockázatát, ami néha az ember egzisztenciájába, sőt az életébe kerülhet? Tudom, hogy ezt senkitől sem lehet megkövetelni, legfeljebb az ember követelheti meg önmagától. De azért nem kell a gyávaságot dicsőséggé emelni! Popper Péter
10. Az emberek nemcsak gonoszak és kegyetlenek, hanem rendetlenek is, hanyagok, közömbösek. S ez csaknem több baj okozója, mint a gonoszság és kegyetlenség. Márai Sándor