Avi Loeb

A természet gyümölcsei nem azért hullanak az emberek ölébe, mert megérdemeljük őket. Meg kell választanunk az utunkat, utána meg kell találnunk a gyümölcsöt a fán. A szüret csak akkor lehet sikeres, ha vagy az elsők között fedezzük fel a tudományos területek egy bizonyos ágát, vagy abból profitálunk, hogy mások már évek óta gyûjtögetnek a természettudományos kutatás valamelyik gyümölcsöskertjében. Az első esetben figyelmen kívül hagyott lehetőségekről van szó, amelyeket illetően valaki pont jókor volt jó helyen. A másodikban ahhoz, hogy a magasabb, gazdagabban termő ágakat elérjük, mások vállára kell felállnunk.

A tudatlanságunk, bár áldott, általában az első megkérdőjelezhetetlen felfedezésünk, miután rendhagyó adatokkal találkozunk.

Egy igazi tudós úgy tekint az anomáliákra, ahogy Sherlock Holmes tekintett egy-egy megoldatlan gyilkosságra. Felhívás keringőre, provokáció, fricska.

Köztudott, hogy a lehetséges határait a tudás, a technológia és az anyagi források szabják meg. Az már kevésbé ismert tény, hogy nagy szükség van örömre és optimizmusra is.

Nem sok dologban lehetünk biztosak ebben az életben, de ezek egyike az, hogy az emberiségnek, amennyiben fenn akar maradni, egyszer el kell majd hagynia ezt a bolygót. A kozmikus óránk ketyeg. Pár milliárd éven belül a Nap haldokolni kezd, és a földi élet megszûnik létezni.

Jóval több mindennek örülhetünk most, mint kétszáz, háromszáz vagy ezer évvel ezelőtt. Továbbá, bármilyen kijózanító tényekkel is kell szembenéznie a 21. században élő átlagembernek, szerintem nagyon kevesen cserélnénk bárkivel, bármelyik korábbi évszázadból.

A számítógépes algoritmusoknak az a legfőbb előnyük az emberekkel szemben, hogy azok nem igazán aggódnak amiatt, hogy mások mennyire tartják őket okosnak.

A felfedezés természete óhatatlanul is új ismeretek megszerzésével jár, és mindig az a legértékesebb felfedezés, amire az adott téma szaktekintélyei a legkevésbé számítanak. Az emberi történelem végig tele van annak példáival, amikor a szakértők megpróbálták megakadályozni az újításokat, mert azok csorbították volna a büszkeségüket, a szakmai hírnevüket és az önbecsülésüket.

A mi felelősségünk emberi lényekként, hogy együttmûködjünk, és egy olyan civilizációt hozzunk létre, amely elég bölcs ahhoz, hogy kinője ifjonti tévedéseit. Amennyiben meg tudjuk ezt valósítani - leszokunk arról, hogy háborúzással oldjuk meg a nézeteltéréseinket, egységesen szállunk szembe az új vírusokkal, visszafordítjuk a globális felmelegedést -, azzal időt és lehetőséget biztosíthatunk magunknak. Lehetőséget arra, hogy felkészüljünk olyan egyszeri katasztrófákra, amelyek egy csapásra eltörölhetnek minket, sőt, esetleg ki is védhessük ezeket.

A Bibliában Noé bárkája mentett meg minket az áradattól; a Nap elkerülhetetlen halálától csak egy tudományos bárka menthet meg minket.

Noé bárkájának egy jövőbeli változata egyszer majd felemelkedik a Földről, felvitorlázik az ûrbe, és magával viszi az emberiséget és a civilizációt.

A természettudományos ismereteink olyan hézagosak, mintha szigetek lennének a tudatlanság óceánjában.

Az emberiség a közeljövőben hatalmas felfedezéseket fog tenni a kozmikus szomszédságunkkal kapcsolatban. Az univerzum itt kopogtat az ajtónkon, mi pedig arra készülünk, hogy kinyissuk. Annak valószínûsége, hogy a földön kívüli tudatos intelligencia cáfolhatatlan bizonyítékaival fogunk találkozni, ott toporog a küszöbünkön.

A fizika törvényei mindössze két környezetben nem érvényesülnek: a szingularitásokban és Hollywoodban.

Az a tény, hogy a Naprendszer néha vendégül lát ritka csillagközi objektumokat, csodálatos, de nem nevezhető kivételesnek.

A tudósoknak követniük kell a bizonyítékokat, szól a régi bölcsesség. A bizonyítékok követésében megnyilvánul egyfajta alázat, amely felszabadítja az embert a megfigyeléseit és következtetéseit ködbe burkoló prekoncepciói alól. Nagyjából ugyanezt el lehet mondani a felnőttkorról is, amely a találó definíció szerint "az a pont, amikorra az ember már elég tapasztalatot összegyûjtött ahhoz, hogy a modelljei általában sikeresek legyenek a valóság előrejelzésében".

Az egyértelmû, hogy az univerzumban létezik az élet, erre mi vagyunk a bizonyosság. Ez azt jelenti, hogy az emberiségnek hatalmas, meggyőző, néha lelkesítő, máskor pedig kijózanító adathalmaz áll a rendelkezésére referenciaként, amikor bármilyen más, az univerzumban esetlegesen létező - vagy a múltban létezett - intelligens élet cselekedeteiről és szándékairól gondolkodik. Az ember az egyetlen olyan intelligens faj, amelyet alaposan tanulmányozhattunk, és nagy valószínûséggel segít felvázolni, hogyan viselkedhetnek a világegyetemben más értelmes, valaha volt, jelenlegi vagy jövőbeli életformák.

Amikor felnézek a világûrbe, elképeszt a rend, az a tény, hogy a Földön érvényes természeti törvények a jelek szerint egészen a világegyetem pereméig hatnak.