Tudatosan abszolút ateista vagyok, de nem mondom ki, mert ha Bachot nézem, nem lehetek ateista. Akkor el kell fogadjam azt, ahogyan ő hitt. Ott minden pillanatban imádkozás van... (...) Egy Bach-fúgában ott van a keresztre feszítés... a zenében folyton keresem a szögbeveréseket... ez kettős látás. Az elmémmel biztosan nem fogadok el semmit. De az elmém nem sokat ér. Az, hogy valami transzcendentális... az nekem állandóan jelen van.

Kapcsolódó idézetek

1. Nyolcvan év óta mindig ugyanúgy kezdem el a napot. Nem gépies rutin ez, hanem lényeges része a napnak. Leülök a zongorához és eljátszom két Bach prelúdiumot és fúgát. El sem tudom képzelni, hogy másként is kezdhetném. Olyan ez, mint a házi áldás. Nekem azonban mást is mond. Újra felfedezem vele azt a világot, amelynek örömmel alkotom részét magam is. Ettől a zenétől eltelek az élet csodájával, azzal, milyen hihetetlenül csodálatos dolog, hogy emberek lehetünk. Sohasem ugyanaz ez a zene, soha. Minden egyes nap valahogy új, elképesztő és elmondhatatlan. Mert Bach olyan, akár a természet, akár a csoda! Pablo Casals
2. Ateista vagyok, és az a benyomásom, hogy meg kell védenem az ateizmusomat. Egy ateistát bárki bármikor támadhat. Pedig az ateizmus nem ütközik törvénybe. De ha egy vallásos személyt támadnak a vallásáért, az mindjárt katasztrófa. És folyton azon csodálkozom, és életem végéig csodálkozni fogok azon, hogy a vallás ereje még ma is olyan nagy, hogy háborúzunk, gyilkolunk istenért. Tisztelem a vallásos embereket, nem mondtam, hogy nem, de megdöbbent, hogy még mindig ölünk és ölünk és ölünk és ölünk egy olyan istenért - akár létezik, akár nem -, aki azt mondja, hogy jónak kell lennünk egymáshoz. Dimitri Verhulst
3. Én ateista vagyok, a lehető legnagyobb mértékig. Sokáig tartott, amíg kimondtam. Már jó pár éve ateista vagyok, de valahogy úgy éreztem, intellektuális felelőtlenség azt mondani, hogy valaki ateista, mert ez valami nem létezéséről a tudásunk. Valahogy jobb volt azt mondani, hogy humanista vagy szabadgondolkodású. Végül úgy döntöttem, hogy én legalább annyira érzelmi lény vagyok, mint gondolkodó, érzelmileg pedig ateista vagyok. Nincs rá bizonyítékom, hogy megmutassam, Isten nem létezik, de ezt olyan erősen gyanítom, hogy nem akarom pazarolni az időmet. Isaac Asimov
4. Az ateista... olyan ember, aki azt állítja, hogy nincs Isten, ami igen nehezen igazolható. Ha az ateista teljesen biztos akar lenni nézete helyességében, akkor mindentudónak is kell lennie, mert mindig fennáll annak lehetősége, hogy ismeretein kívül létezik Isten. S ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a legtöbb ember elismerné, hogy a világ összes ismeretének csak végtelen kicsiny töredékével rendelkezik, rendkívül nagy annak az esélye, hogy Isten az emberek ismeretein kívül létezik.
5. Vajon nem veszi-e el az mûélvezet örömét, ha elkezdjük vizslatni a mögötte lévő szárazabb vagy szögletesebb dolgokat? Én úgy vagyok vele, hogy nem. Egyrészt, ha az ember leül egy Bach-fúga elé és megpróbálja kibogozni a szólamokat, és utána újra meghallgatja, akkor nem hogy kevesebb, hanem akár több örömöt is ad. Ugyan tudjuk, hogy a levél azért zöld, mert a klorofill elnyeli a piros színt, és akkor ez marad; tudjuk, hogy az ég azért kék, mert Rayleigh-szórás van, és a kék jobban szóródik, mint az összes többi szín; de (...) attól, hogy valaminek megtudjuk a fizikai, kémiai, biológiai okát vagy a mozgatórugóit, attól az örömét még nem vesszük el, sőt egy másik szintû megértés örömét is behozzuk, azt, hogy tudjuk, hogy ez miért mûködik.
6. - Maga hisz Istenben? (...) - A tudomány azt mondja nekem, hogy Istennek léteznie kell. Az agyam azt mondja, hogy soha nem fogom megérteni Istent. És a szívem azt súgja, hogy nem is kell megértenem. Dan Brown
7. A hit valami olyasmi, hogy ha erősen hiszünk a bekövetkezőben, akkor megtörténik. Én elég ateista vagyok ahhoz, hogy tudjam, a dolgok nem azért történnek meg, mert hiszünk bennük, hanem azért, mert annyira el akarjuk hinni a bekövetkezőt, hogy végül is magunk formáljuk olyanná az eseményeket.
8. A szkeptikusokban meg az ateistákban az az érdekes, hogy mindig egyet keresnek: bizonyságot. Csak azt nem tudom, mi lenne, ha egyszer rátalálnának.
9. Ateista vagyok, de a mûvészet valami isteni fogalom. A mûvésznek megvan az a kiváltsága, hogy egy szent dolog papja lehet, de nem a pap a fontos, hanem Isten.
10. Mire a 22. életévem befejeződött, új ember voltam - ateista. (...) Akkor roppant mohósággal estem neki ateista könyveknek. Ma pedig úgy érzem, mintha ez a reneszánsz ki tudja milyen régen lett volna, ha "istentelen" iratok kerülnek szemem ügyébe, fitymálva félredobom. "Hát érdemes ilyen kérdésben bizonykodni - hiszen tudjuk, ezt már mindnyájan tudjuk ezt már századok óta; gyerekség az egész!" Mintha bizony én is századok óta volnék ateista s nem 4 esztendő óta. Bartók Béla