Tudja, én úgy képzelem el az emberi agyat, mint egy üres szobát, ahová tetszése szerint hord be bútort az ember. A bolond sok mindenfélét kever össze válogatás nélkül, kihagyva a nélkülözhetetleneket, míg a munkásember csupán a szerszámait hordja be, melyekre feltétlenül szüksége van, és azokat a legnagyobb rendben tartja. Hiba azt hinni, hogy a kis szoba tágítható volna, mert eljön az idő, amikor az ember lényegtelen apróságok árán alapvető dolgokat elfelejt. Fontos tehát az, hogy csak a legszükségesebbeket hordja be.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember az agynak nevezett kis kupolaszobáját igyekezzék olyan bútordarabokkal megrakni, amelyeket valószínûleg használni is fog, a többit tartsa csak a könyvespolcán, ahonnan leemelheti, ha szükség van rá. Arthur Conan Doyle
2. Sose jó az, ha az embernek túl sok ideje van az agyalásra. Olyankor az ember mindenfélét kitalál, amivel tönkrevághatja az eredeti tervet. Elmore Leonard
3. Az agy esendő. Hiába lakozik benne az öntudatunk, és minden tapasztalatunkat ő irányítja, e rendkívül fontos feladatok ellenére meglepően zavaros és rendszertelen a mûködése. Elég csak ránéznünk, hogy belássuk, valójában milyen nevetséges is az agy. A formája egy mutáns dióbélre, vagy még inkább a lovecrafti rémvilágból előbújt rumos zselére, esetleg egy leharcolt bokszkesztyûre hasonlít. Persze tagadhatatlanul megkapó, de azért közel sem tökéletes. Tökéletlenségei pedig mindenre hatással vannak, amit az emberek tesznek, mondanak vagy éreznek.
4. Az ötleteknek élettér kell. Hatástalan a gondolat, amit egy füzetbe skiccelünk fel, ha nem olvassa senki. Ahogyan egy vírusnak, úgy az ötletnek is kell egy hordozó: az emberi agy. Seth Godin
5. Az emberek gyakran sok szobára vágynak, anélkül hogy tudnák, mit kezdjenek velük. Az ember általában ideje javát egyetlen szobában tölti, tehát az a fontos, hogy ez elég tágas és kényelmes legyen.
6. A tudatos, racionális gondolatok csupán parányi részét képezik az ember elmemûködésének. Hatalmas, a tudatalattival összefolyó gondolattömeg hullámzik, fénylik, halványul az ember elméjében. Sokkal kisebb a racionalitás szerepe, mint azt hinni szeretnénk. Emlékek, érzelmek, vágyak, apró elképzelések tolakodnak figyelmünkért, és tevékenységünkön csak nagyon konkrét cselekvés esetén lesz úrrá a racionalitás, amikor például szét kell valamit szedni, látjuk, itt egy csavar, azt forgatni kell, azután a mûanyag vacakot elfordítani, majd az egészet széthúzni, még mindig akad, mi a fene lehet vele? Az elme bóklászik, válogat, szabad akaratot mímel, racionálisnak képzeli magát, pedig szertelen. Csányi Vilmos
7. Mi, férfiak már csak így vagyunk megalkotva, képtelenek vagyunk egyszerre több dologra figyelni (...). A mi agyunk olyan, mint egy hermetikusan záródó szoba, csak egyesével lehet oda bejutni. Ha közlekedési hasonlattal akarok élni, azt mondanám, a gondolataink előrehaladásának folyamata olyan, mint amikor valaki egy egyenes vonal mentén lépeget, azaz igen lassú. Ezzel szemben a nőké olyan, ahogy egy hároméves gyerek rohangál szélsebesen a játékokkal teli szobában, ide-oda ugrándozva, és azt sem tudja, melyik játékkal játsszon.
8. Érdekes, hogy az ember egyszer csak abban a városban akarna lakni, amelyikben dolgozik. Lakást szeretne, gyereket, legalább egy kutyát. Vacsorát akar főzni, és bevásárolni a hétvégeken. Inget akar mosni és gyerekruhát, és menthetetlenül elveszti az eszét, amit addig sem racionális problémamegoldásra használt. Sándor Erzsi
9. Az agyad olyan, mint egy forgó kerék, vég nélkül és hasztalan pörög, amíg csak szálakat nem tekernek rá, akkor pedig elkezd fonalat gyártani. Minden racionális gondolat alapja az információ. Keresd meg. Gyûjtsd össze szorgalmasan. Rakd tele az elméd lomtárát annyi ténnyel, amennyi csak belefér. Ne is próbálj különbséget tenni lényeges és lényegtelen tények között; lehet, hogy mindegyik fontos.
10. Az ember, amíg él, egyre csak azon igyekszik, hogy valami maradandót csináljon azok számára, akik a nyomába jönnek. Arra nem is gondol, hogy akik jönnek, azok mindent másképp látnak majd, és mindent átalakítanak, az egész életét átalakítják, és átköltöztetik a maguk új látóköre és egyénisége szerint, és tulajdonképpen szinte feleslegessé válik az, amit az ember a jövendő számára csinált, gondolt, tervezett. Wass Albert