Ugrás a tartalomra
Tudnod kell, nincs kegyelem
Bátor vér csorog az ereimben
A tûz ugyanúgy ég a szememben,
Ahogy régen elkezdtem.
Kapcsolódó idézetek
-
Vérzik az éj, mi jöhet még?
Hátam mögött tûz ég, elöl szakadék,
Vad gyûlölet, hogy létezek,
Ezt a bûnöm soha nem bocsájtják meg.
-
Nézem sötétlő, sûrû véremet,
amint öntik a sûrû kék erek,
ahogy lüktetve gyöngyözik elő,
mint forrás, rubint tûzzel perzselő.
Nehéz hullással gördül cseppre cseppje,
a tû csövén a csillámló üvegbe
és habot forrva egyre följebb ér -
Nézem: ez hát a vér! - ez hát a vér!
-
Átnézel rajtam, mint az üvegen,
Átnézek rajtad - s vérzik a szemem.
Galgóczi Erzsébet
-
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.
Ady Endre
-
Színem változik, arcomon
méreg sáppad, a hû értelem elhagyott,
titkon könnyezem is, tudom;
lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én.
Quintus Horatius Flaccus
-
Sivár minden napom, mikor nem tudom felébredve már, hogy aznap láthatom magát. Ha tudná, milyen heves a láng, amely bennem lobog, s melyet megpróbálok eszemmel oltani... De feladom, érzelmeim ellen tovább harcolni nem bírok. Beletörődtem, a hatalmában vagyok...
-
Nincs már semmi, ami gátol,
Szemeimben tûz ég-lángol!
Tudom miért, s merre menjek,
Mögöttem múlt, előttem az élet!
-
Ha hallom is már nevedet,
Nem változik színem;
Ha látlak is már tégedet,
Nem vér jobban szívem:
Meghûlt bennem
Első tüzem,
Már lecsendesedtem.
Révai Miklós
-
Lázzal verő szivemnek vére forr,
Mint boszorkány üstjében a bûvös víz.
Gyúlt képzeletem mint meteor
Fut át a világon és magával visz.
Petőfi Sándor
-
Érted harcba szállnék bárkivel,
De fáradt testem tele sebekkel,
Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem,
A szavak győznek, de én már sosem.