Nézem sötétlő, sûrû véremet, amint öntik a sûrû kék erek, ahogy lüktetve gyöngyözik elő, mint forrás, rubint tûzzel perzselő. Nehéz hullással gördül cseppre cseppje, a tû csövén a csillámló üvegbe és habot forrva egyre följebb ér - Nézem: ez hát a vér! - ez hát a vér!

Kapcsolódó idézetek

1. Lázzal verő szivemnek vére forr, Mint boszorkány üstjében a bûvös víz. Gyúlt képzeletem mint meteor Fut át a világon és magával visz. Petőfi Sándor
2. Tudnod kell, nincs kegyelem Bátor vér csorog az ereimben A tûz ugyanúgy ég a szememben, Ahogy régen elkezdtem.
3. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
4. Átnézel rajtam, mint az üvegen, Átnézek rajtad - s vérzik a szemem. Galgóczi Erzsébet
5. Nem azért érzek mert jó vagyok csak mert bennem így mozog a sûrû vér az érben évekig hordozódik benne az a sok alvadhatatlan érzelem nekem sem az: neked miért is lenne könnyû énvelem. Falcsik Mari
6. Vérzik az éj, mi jöhet még? Hátam mögött tûz ég, elöl szakadék, Vad gyûlölet, hogy létezek, Ezt a bûnöm soha nem bocsájtják meg.
7. Gyûlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szívem élve keresztre feszít. Caius Valerius Catullus
8. Pillantásodtól nő a fû, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Radnóti Miklós
9. Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tûz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyûlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.
10. Én a szerelem emlékét is szeretem. De mindennél jobban szeretem azt érezni, hogy a vér egyszerre csak kifut az arcomból, és látni, hogy a másik tekintete elkomolyodik. Aztán az történik, ami egy férfival és nővel szokott, akik között fellobban a tûz. Vass Virág