Ugrás a tartalomra
Tudod mi a jó a buszozásban (...), a végtelen út. Van idő gondolkodni, és megfigyelni az embereket a hétköznapi életükben.
Kapcsolódó idézetek
-
Az élet olyan, mint egy vonat (...). Megy tovább. És jó is, hogy így van. (...) Mert a vonat végül eljut az úticéljához.
Agatha Christie
-
Legyen csodálatos az utad! (...) Ismered a mondást, hogy ezek az utazások életre szóló élményt jelentenek; és még jobbak, ha van egy fontos személy, akivel megoszthatod. És neked van.
-
Tudod, a vonatozás olyan, mint az élet. Egy utazás, felszállsz, és rajtad múlik, hogy érzed magad, amíg megérkezel. Bosszankodhatsz sok minden miatt, de ha élvezed a kilátást, és új ismertségeket kötsz, akkor később nem a cél fog számítani, hanem az út. Az igazán fontos dolgok mindig egy vonatúttal kezdődnek és fejeződnek be.
Zakály Viktória
-
A megismerés utazás, és a lehetséges utak száma végtelen.
-
A vonat a mi életutunk, emlékszel? A kabinok pedig emberek és sorsok, amelyekkel találkoznunk kell, van, hogy mi választjuk ki, ki mellé ülünk be, van, hogy minket választanak ki mások. Néha rövidebb ideig tart, máskor pedig végtelennek tûnik, de soha nem úgy jössz ki egy fülkéből, ahogy beléptél oda.
Zakály Viktória
-
Azt mondják, az út a cél. Néha olyan szép az út, hogy még a célt is elfelejtjük.
-
Számomra csak az olyan utakon való haladás létezik, melyeknek van szívük, bármely út lehet, melynek van szíve. Ott utazom én, és az egyetlen, aminek értelme van, az út végéig haladni. Ott utazom én, és lélegzet-visszafojtva csak nézek, nézek.
-
Az élet (...) kezdetéről nézve végtelennek tetszik, a pálya végéről visszapillantva rá: nagyon rövidnek. Megvan ennek a jó oldala is: nélküle bajosan létesülne valami nagy dolog.
Arthur Schopenhauer
-
Szeretem a hosszú utakat. Minden probléma, az a sok zaj, eltûnik. Nem kell mással törődnöm, csak azzal, ami előttem van. Talán ez a mai nap tanulsága, hogy megragadjam ezeket az egyszerû pillanatokat és jobban értékeljem őket. Nem marad sok belőlük. (...) Nem nehéz olyan dolgokat találni, amik boldoggá tesznek. Tudom, ez fájdalom, szenvedés, meg nehéz döntések, de nem hagyhatjátok, hogy a súlyuk megfojtsa az élet örömét. Azokat a dolgokat keressétek, amik kedvesek nektek. Feléjük tartsatok.
-
Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízû barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat.
Schäffer Erzsébet