Túlzott türelmetlenségből elutasítjátok a jelent, amelyben pedig élnetek kell. Sokat (de nem túl sokat!) foglalkoztok a múlttal, sokat (túl sokat!) a jövővel, amely amott vár a sarkon, és biztosan csodálatos; ámbár ebből a meséből már kezdenek kiábrándulni az emberek. Leghőbb vágyatok, hogy gyorsan, gyorsan, minél előbb elhessentsétek a jelent; így az idő gyilkosaivá váltok: eltékozoljátok a legértékesebb és lényegéből következően visszaszerezhetetlen vagyonotokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el. Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen fogsz állni. Mindig ugyanannyi lesz az emléked, mint amennyi a kíváncsiságod! Erre ti mit csináltok? Naptárakat rajzoltok és ébresztőórákat szerkesztetek, gyûjtitek, méritek és zsugorgatjátok, ami elfogyhatatlan. Csukás István
2. Úgy éltek, mintha örökké élnétek, sohasem jut eszetekbe törékeny voltotok, nem veszitek észre, mennyi telt már el az időtökből, úgy vesztegetitek, mintha dúskálnátok benne, vagy bőviben volnátok, holott közben talán az az utolsó napotok, amelyet valamilyen formában egy embernek vagy egy ügynek szenteltek. Mindentől halandók módjára féltek, de mindent úgy kívántok, mintha halhatatlanok volnátok. Lucius Annaeus Seneca
3. A múltba kapaszkodsz, fontosnak tûnik előtted, mert átélted, de az már tegnap, és nincs már hatalmad fölötte. A jövő csábít, mert álmodban ízlésed szerint formálhatod, de tulajdonképpen még nem létezik, és hiába foglalkozol vele. A jelen oly kicsi, hogy semmi értéket sem tulajdonítasz neki, s mégis egyedül az van hatalmadban, és élted a jelen pillanataiból tevődik össze.
4. Minél jobban hajszolod azokat a dolgokat, amelyek éppen előtted állnak, annál inkább elveszíted a valóban fontos dolgokra szánt idődet. Az a szörnyû, hogy egyáltalán nem törődünk azzal, ha elvesztegetjük a valóban fontos időt. Genki Kawamura
5. Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. (...) Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed. Popper Péter
6. A pontosan körülhatárolt lehetőségek, az előre megírt, kiolvasható sors, a könnyen belátható, áttetsző foglalatba zárt jövő (...), mindez megöli az álmokat: csak azt akarhatjuk, amire képesek vagyunk. Ez a mértéktartás teszi az embert dühöngő őrültté, ez kelti föl a legtébolyultabb, rövid távú becsvágyat. Jean-Paul Sartre
7. Sohasem igazodunk a jelenhez. Jobban értékeljük a jövőt, úgy érezzük, mintha túl lassan jönne el, szeretnénk meggyorsítani a bekövetkeztét. Ugyanakkor a múltat idézzük, szeretnénk feltartóztatni, szerintünk nagyon gyorsan múlik el... Aki átvizsgálja a gondolatait, észreveszi, hogy azok csak a múlttal vagy a jövővel foglalkoznak. Alig gondolunk a jelenünkre, akkor is csak olyanformán, mintha azt akarnánk kideríteni, hogy mit is teszünk majd a jövőben. Tulajdonképp sohasem élünk igazán, csak reménykedünk, hogy majd még élünk. Blaise Pascal
8. Az emberek a jelent mintegy naivan élik át, anélkül, hogy tartalmát méltányolni tudnák; előbb el kell távolodniok tőle, más szóval a jelennek múlttá kell változnia számukra, hogy a jövő megítélése szempontjából támaszpontként használhassák fel. Sigmund Freud
9. Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. Paulo Coelho
10. Sokan egyetlenegy nap annyit akarnak lenyelni, amennyit egész életükben sem emészthetnek meg. Felélik a jövő esztendőket, és mivel mindent a legnagyobb sietséggel tesznek, mindennel véget is érnek igen hamar. Edvi Illés Pál