Úgy éltek, mintha örökké élnétek, sohasem jut eszetekbe törékeny voltotok, nem veszitek észre, mennyi telt már el az időtökből, úgy vesztegetitek, mintha dúskálnátok benne, vagy bőviben volnátok, holott közben talán az az utolsó napotok, amelyet valamilyen formában egy embernek vagy egy ügynek szenteltek. Mindentől halandók módjára féltek, de mindent úgy kívántok, mintha halhatatlanok volnátok.

Kapcsolódó idézetek

1. Ölellek, olyan szorosan, amennyire csak bírlak, szeretlek, amennyire csak tudlak, és te is szeretsz, egész testedből, teljes lelkedből, a legtisztábban - és mégis vágyódunk egymásra, mintha messze lennénk, és sohasem tudunk egymással jóllakni... Az a felkavaró ebben az élményben, hogy nincs "beteljesülés"... Halandók vagyunk, az a baj! És ez egy halhatatlan érzés. És ezért mindig azt érezzük, hogy elveszthető. Müller Péter
2. Túlzott türelmetlenségből elutasítjátok a jelent, amelyben pedig élnetek kell. Sokat (de nem túl sokat!) foglalkoztok a múlttal, sokat (túl sokat!) a jövővel, amely amott vár a sarkon, és biztosan csodálatos; ámbár ebből a meséből már kezdenek kiábrándulni az emberek. Leghőbb vágyatok, hogy gyorsan, gyorsan, minél előbb elhessentsétek a jelent; így az idő gyilkosaivá váltok: eltékozoljátok a legértékesebb és lényegéből következően visszaszerezhetetlen vagyonotokat.
3. Ijesztő törődni a másikkal, mert mindketten tudjátok, milyen egy szempillantás alatt elveszíteni valakit. Viszont nem hagyhatjátok, hogy a félelem irányítsa az életeteket. (...) Ne éljetek úgy, hogy a múltatok mögé bújtok! Éljetek a pillanatnak! Ha találsz valakit, akivel örökké együtt szeretnél maradni, ne engedd el! Akár egy nap, egy év vagy ötven év lesz az az örökké (...). Ne hagyd, hogy a veszteségtől való félelem megakadályozza, hogy szeresd!
4. Ha egy szép élet vágyát őrzöd, A múlttal nem szabad törődnöd, S mindig úgy tégy, ha veszteség ér, Mint hogyha újjászülten élnél. Mit akar? - kérdd meg minden naptól. És minden nap felel majd akkor: Tetteidnek tudjál örülni, Más tetteit tudd megbecsülni; Főként ne gyûlölj egy embert se, S a többit hagyd az Úristenre! Johann Wolfgang von Goethe
5. Élj úgy, mintha az utolsó nap ez lenne, élj úgy, mintha a Nap többet fel nem kelne. Élj úgy, hogy azt mondhasd, nem bánom, élj úgy, ahogy te szeretnél ezen a világon!
6. Hagyd, hogy elkapjon az érzés, hogy magával vigyen. Mindig. Ne öld el, ne akard korlátozni, ne fojtsd meg, még véletlenül, egy pillanatra se, mert aztán egyszer azon kapod magad, hogy soha többet nem tudod visszahozni. (...) Vigyázni kell a szerelemmel. Törékeny. Olyan, amit ha nem hagysz kibontakozni, elbújik, és soha többet nem jön elő. Oravecz Nóra
7. Képzeld el, hogy élsz, élsz, egyik napról a másikra, időtlen idők óta, semmi célod, amit még elérhetnél, mert már elértél mindent, semmi vágyad nem maradt kielégítetlen; a haláltól nem félsz, betegség nem aggaszt - hisz a bölcsek köve gyógyír lenne minden bajra -, nincs miért harcolnod, küzdened! Mi értelme marad akkor az életednek? Csak sétálgatsz vagy üldögélsz egész nap, és nem tudsz semmit sem tenni, amit már meg ne untál volna az örökké tartó ifjúság alatt... Csupán egy dolgot nem tettél meg: nem ölted meg önmagadat.
8. Ó, ifjúság! ifjúság! Nem veszel a lelkedre semmit, mintha a világ minden kincse a tied volna, még a bánat is mulattat, még a szomorúság is jól áll neked, magabiztos és hetyke vagy, ezt mondod: csak én élek - nézzétek! S a napok is nyomtalanul és számlálatlanul futnak és tûnnek el, és minden eltûnik benned, mint a viasz a napon, mint a hó... S talán gyönyörûséged egész titka nem abban a lehetőségben rejlik, hogy mindent cselekszel, hanem abban a lehetőségben, hogy ezt a mindentcselekvést elgondolod - abban, hogy olyan erőket szórsz a szélbe, melyeket úgysem tudnál használni semmi másra - abban, hogy közülünk mindenki komolyan tékozlónak tartja magát, s komolyan hiszi, hogy joga van ezt mondani: Ó, mennyit tehettem volna, ha nem vesztegetem el az időt hiába! Ivan Szergejevics Turgenyev
9. Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk. Francois de La Rochefoucauld
10. Próbálj úgy élni, hogy ha bármelyik pillanatban halni kellene, ne maradjon ûr benned. Ne maradjon ki senki a számodra fontos emberek közül, aki ma nem hallotta volna tőled, mennyire szereted.