Úgy hiszem: alapvető etikai normáink közé tartozik, hogy mások megítélésénél nem tagadunk meg tőlük olyan erényeket, melyek belőlünk hiányoznak - mégis kevesen tudják elkerülni ezt a hibát.

Kapcsolódó idézetek

1. Emberek vagyunk. Tökéletesebb képet szeretnénk sugallni magunkról valamennyien, mint amit megérdemlünk. Megbocsátható gyengénk ez, de jó tudomásul vennünk, mert ha elhisszük, hogy olyanok is vagyunk, mint amilyennek szeretnénk feltûnni a szélesebb vagy szûkebb nyilvánosság előtt, az súlyos következményekhez vezet. Verebes István
2. Ami megadatott nekem, sok más ember életében hiányzik, és úgy gondolom, hogy ezáltal akaratlanul én is a gonosz oldal része leszek. (...) Hiába nem tehetek róla, hogy az a másik nálam hátrányosabb helyzetben van, ez nem mentesít a felelősségtől, hogy a tudásom szerint segítsek és empátiával forduljak feléjük. Jordan Peele
3. Az elvárásaink, az észleléseink sokszor helytelenek vagy pontatlanok (...). Ezért nem kellene olyan hamar véleményt formálni másokról, ezért nem kellene ítélkeznünk, sőt címkéznünk. A saját, korlátozott nézőpontunkból ritkán látjuk az egész képet.
4. Az értékelésünk alapját képező normákat a legtöbben közülünk nagyon korai éveinkben lefektetjük, és később ezeken már nem tudunk változtatni. Szent-Györgyi Albert
5. Csak úgy tudhatom meg az emberek igazi véleményét, ha inkább arra ügyelek, amit hisznek, mint arra, amit beszélnek; nemcsak mert erkölcseink romlottsága miatt kevés ember van, ki mindent megmond, amit tesz, hanem mert sokan vannak, akik maguk sem tudják, hogy mit hisznek. René Descartes
6. Minden ember iránt, akit ismerünk, és akire hatással lehetnek tetteink, felelősséggel tartozunk. Ez nem egyéb, mint az erkölcs alapgondolata.
7. Bizonyos emberekről csak úgy ítélhetünk igazságosan, ha félretesszük az előítéleteket, és függetlenítjük magunkat a mindennapi környezetünkben megszokott emberektől és dolgoktól. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
8. Bûn másokról rosszat gondolni, de ritkán tévedés. Henry Louis Mencken
9. Nem szabad az első tisztességtelen cselekedetet sem elbagatellizálnunk. Hajlamosak vagyunk azzal a felkiáltással megbocsátani az első botlást, hogy ez csak az első, és nincs, aki ne hibázna. És habár ez igaz lehet, azt is fel kell ismernünk, hogy az első tisztességtelen cselekedet talán rendkívül fontos szerepet játszik abban, ahogy az adott személy attól a ponttól kezdve önmagára és a tetteire tekint - emiatt pedig ezt a legfontosabb megelőznünk. Ezért olyan fontos visszaszorítani a tisztességtelenség látszólag ártalmatlan egyedi megnyilvánulásait. Ha megtesszük, talán idővel becsületesebbé és kevésbé korrupttá válik a társadalmunk. Dan Ariely
10. Ha a barátaink velünk együtt lépik át az etikai határvonalat, akkor nem válik-e a szemünkben is társadalmilag elfogadhatóbbá a cselekedetünk? Talán túlzásnak tûnhet, hogy ilyen sokat megtegyünk magatartásunk igazolására, de gyakran megnyugvást nyújt számunkra, ha a cselekedeteink összhangban vannak a körülöttünk lévők szociális normáival. Dan Ariely